Orbán Viktor a Terror Háza Múzeum előtt rendezett október 23-i díszünnepségen tartotta meg ünnepi beszédét.
(Fotó: Kovács Tamás/MTI)
A kormányfő arról beszélt, hogy a szovjet uralom egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, "meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is". Mint mondta, a fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. "Ezért jöttünk ma éppen ide" – utalt a Terror Háza Múzeumra, amely – emlékeztetett – a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt.
Mint mondta, a gyárakban dolgozókról egy csapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások. "Erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar is él a Földön" – tette hozzá Orbán Viktor.
A migránskérdésről és a Nyugathoz fűződő viszonyról is sokat beszélt a miniszterelnök. Azt mondta, a nyugatiak, ha csodálták is az 1956-os magyar forradalmat, nem értették azt:
"azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek".
A kormányfő szerint ma minden választás sorsdöntő Európában. Most dől el – folytatta –, Európa népei visszaveszik-e saját nemzeti életük politikai irányítását, a gazdasági elitekkel összefonódott európai bürokratáktól.
Most dől el, sikerül-e visszaszereznünk a régi, multikulturalizmus előtti nagyszerű Európánkat
- hangoztatta.
Orbán Viktor szerint még mindig sokan gondolják, hogy ez lehetetlen, de 1956-ban, 1988-ban és 2010 előtt sem hittek a változásban.
Hányan hitték volna október 23-án reggel, munkába menet a villamoson, hogy estére a Sztálin-szobor helyén már csak két csizma marad? Hányan hitték 1988-ban, hogy a kommunizmust egy éven belül megrogyasztjuk, rászámolunk és leléptetjük, a szovjet csapatokat pedig kiparancsoljuk az országból? S hányan hitték 2010 előtt, hogy hamarosan új, nemzeti alapokon álló, keresztény kultúrájú és családjainkat megvédeni képes alkotmányunk lesz?
- sorolta a miniszterelnök.
Hinni akartuk – folytatta –, hogy a kommunisták hagymázas álma, hogy magyarok helyett "homo szovjeticust" faragjanak belőlünk, soha többet nem jöhet elő. Most elképedve látjuk, hogy "a globalizmus erői feszegetik az ajtót, és azon dolgoznak, hogy magyarok helyett homo brüsszelicusokká gyúrjanak bennünket".
(MTI)
mondania kellett ahhoz, hogy elérje a célját. Amikor liberálisnak kellett lennie, az volt, amikor
demokratának, az volt, amikor konzervatívnak, jobboldalinak, kereszténynek, akkor az lett.
Számára csak a kitűzött cél létezik. És eldöntötte, hogy amennyiben az Unió első embere nem
lehet – és tudja, hogy nem lehet, mert nem buta, sőt – akkor ennek a nyomorult országnak akar a teljhatalmú, senki által nem korlátozható, soha számon nem kérhető ura lenni. Élet és halál ura akar lenni. És meg fogja csinálni, ha módja lesz rá. Orbán menetelése az első perctől egy szűk baráti társaság menetelése. Az egykori kollégiumi cimboráké, akik együtt rúgtak be, együtt hánytak, ismerik egymás lábszagát, ugyanabból a körből házasodtak és akik ma is szorosan összetartoznak. Orbán ennek a szűk körnek a jelképe. Egyszerűen azért, mert ő alkalmas erre. Ennek a társaságnak egyáltalán nem számít az éhező gyermek, a kínlódó öreg, a menekülő fiatal.