Egyik magyar a másikon

A jövő mégiscsak azé lesz egyszer, aki tud alkalmazkodni, kooperálni és újat tanulni. Most aztán se föl, se le, se té, se tova. Néha mind a négyen egyszerre kiabáltak, de így se tudták a helyzetet megoldani. És úgy maradtak, ahogy voltak, egyik magyar a másikon – Örkény István egyik zseniális egypercese, Az utolsó meggymag végződik így. A négy megmaradt magyarról szól, akikből egy nagyothallott, kettő meg rendőri felügyelet alatt állt, és azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy valamilyen emléket hagynak maguk után (ha már segíteni nem tudtak magukon). Ehhez kellett volna az utolsó, összeaszott meggy magja, amit a fa tetejéről kellett volna lehozni. De mire egymás vállára álltak, a legfelső elfejtette, minek mászott fel. A legalsó hiába ordítozott, mert pont a legfelső volt a nagyothalló. Örkény magyarságképe ma is fájdalmasan aktuális. Pedig a magyarok valószínűleg nem rosszabb képességűek, mint bárki más. A Pécsi Tudományegyetem docense, Szijártó Zsolt mondta a Magyar Nemzetnek,...