A fejlesztési központ azóta is üresen áll. Négy őr vigyázza, tizenkét óránként váltják egymást. Nagy volt a mocorgás a városban. Az egész azzal indult, hogy az egyik évek óta üresen álló telket lezárták, és pozdorjalapokat tettek köré, hogy ne lehessen belátni. Kukucskálni se. Mindezt miért, miért nem, éjszaka csinálták. A munkások viszont nappal jöttek. Mindig ugyanakkor, ugyanabban a percben nyílt résnyire a kapu, hogy bepréseljék magukat a melósok az építési területre. Mindennap pontosan annyi időt – nyolc órát – dolgoztak, és ilyenkor a szomszédok nem hallották a saját gondolataikat sem, hiszen zúgott a fúró, berregett a traktor, ordibáltak a műszakvezetők. Csak akkor álltak le, ha sötét öltönyös emberek jöttek fekete autókkal, marcona kísérőkkel. Olyankor mindig nagy volt a csend. Amikor a nagy emberek távoztak, azt onnan lehetett tudni, hogy nagy nevetés hallatszott. Harsányan, hangosan nevettek, mintha a világ legjobb viccét mondta volna valaki.

Forrás: mno.hu
Feltöltő: RonaGyuri
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.