A Jobbik fejszéje

Ahogy egyre kevésbé tolerálható a rezsim, úgy lesz mind tolerálhatóbb bárki, akinek lehet sansza a megtörésére. A szisztéma működtethetőségének és fenntarthatóságának alapvető feltétele egy súlyos paradoxon. Úgy kell a párt és a kormány szolgálatába állítani az államot és a nyilvánosságot, hogy a nagyközönség ebből ne nagyon vegyen észre semmit. Hogy az emberek többsége számára ne legyen egyértelmű, ki befolyásolja-irányítja az ügyészséget, az adóhatóságot, a köztelevíziót, a propagandamédiát. Vagy az Állami Számvevőszéket. Ezt nem is olyan nehéz megcsinálni, mint azt a politika iránt élénkebben érdeklődő állampolgárokként gondolnánk. Miért kellene a széles közvéleménynek tudnia, hogy ki volt Domokos László azelőtt, hogy az ÁSZ elnökévé emelték volna? És miért ne vehetnék természetesnek, hogy a Fidesz hozzá tartozó – vagy közel álló – személyeket helyez pozíciókba?