Varga Zoltán: Lajos! ELMÉSZ ÁM A FENÉBE!

Lajos! ELMÉSZ ÁM A FENÉBE! (Igen! Bunkó lettem. Ezek után jogom és kötelességem, hogy az legyek.) Ja, sertéstelepet…. Nem elég, hogy kedves feleséged(?) „talált” hirtelen egy százmilliós céget, de most olvasom, hogy édesanyád 82 éves korában (és éljen nagyon sokáig egészségben Kósa mama) világosodott meg, és lépett a pénzügyi guruk mészárosi útjára, mikor egy döglött, látszólag semmit nem érő sertéstelepet, – Ja, sertéstelepet! Egy komplett sertéstelepet tokkal-vonóval, céggel, – vásárolt meg szinte ingyen. Úgy hírlik, hogy mire a pénzügy zseni mama nevére került (felerészben? Egészben? Számít?) a 70000 – azaz hetvenezer – forintos, bedőlt cég, addigra a kasszában valaki berakott még 67000000 – azaz hatvanhétmillió – ropogós forintocskát… Csak úgy. Gondolom bónuszként. Most a mama cége – mily meglepő – szárnyal, mint főnix-madár, hogy maradjunk két lábbal a debreceni mondakörnél. De miért is csodálkozom? A pedagógus mama most, 82 évesen disznóval bizniszel. Ne szívd fel magad...