...és akkor pofán vert a szegénység

Tudtam és tudom, hogy létezik szegénység. Azt is tudtam és tudom, hogy vannak emberek ebben az országban, akik ezt el is mondják. De látni és érezni, az valami leírhatatlan. Szombaton délben elindultunk Ózdra. Azért Borsodba utaztunk, mert az ország dél-keleti részében, Jász-Nagykun-Szolnok- és Hajdú-Bihar megyében többször járunk. Ott is rémesa helyzet, de ha lehet ilyet mondani, Borsod sokkal rosszabb. A táj mesés, az emberek kedvesek, élet meg nincs. Gyerekkoromban minden nyáron több hetet töltöttem el Ózdon, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történt arrafelé az elmúlt 20 évben. Több, mint 70 fényképet válogattam ki a tegnapi termésből, amelyekkel díjat nyerni nem fogunk, de hitelesen bemutatja azt a fokú szegénységet, a kormány általi leszartságot és azt a nihil-közeli állapotot, amelyeben az ország ezen részét is tartja a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Puffogtathatnék közhelyeket, hogy szegény emberek mindig voltak, meg idézhetném azokat az elmebeteg gondolatmeneteket,...