„Ne menj suliba”: egy újabb „jól időzített” alig-tüntetés?

a csupa nagybetűs zárófelkiáltás szerint: „MEGMUTATNI, HOGY HA MÁS NEM, AKKOR MI FOGUNK VÁLTOZTATNI A RÉGI, ELAVULT OKTATÁSI RENDSZER IGAZSÁGTALANSÁGAIN, MELYEK BENNÜNKET ÉRINTENEK”. Amihez nagyon is odakívánkozik, hogy hogyan szeretnék, és mire változtatni. Mondjuk, azt is megkérdezhetnénk, hogy kivel együttműködve? Netán kinek a pénzén? Mert jó dolog az önérzet és magabiztosság, de azért az oktatáspolitikához némi pénz is kell. Ami akkor is igaz, ha százszor, ezerszer inkább érné meg az oktatásba beruházni, mint stadionokba. Miközben felbukkan az a renitens gondolat is, hogy a majdnem szavazóképes korosztályt utcára hívó, a választási kampány előhajrájában esetleg újabb közvélemény-megosztó törésvonalat bevinni nem kifejezetten az ellenzék érdeke. Tekintve, hogy minden változás a következő kormányhoz lesz köthető, még nem is olyan sürgős a dolog, amiért most, vagy soha alapon kellene tüntetni. Ellenben a kommunikáció tematizálására, a feszültségek csökkentésére, netán...