Környei lakosok emlékeznek vissza a kitelepítésre. Családjuk történetén keresztül mesélik el, hogyan élték meg gyerekként azt a napot.

Forrás: Index
RSS tartalom, A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

4 hozzászólásarrow_drop_down_circle

1magyar
Na én most nagyon örülnék ha ott lehetett volna a családom anno. Curva rosszul jártak, hogy most Németországban élhetnek.:)
simmering73
Az én nagyapámat is pakolták volna fel a teherautóra, mikor az szemtelenül azt mondta, hogy én magyar vagyok. Mire az ávós azt mondta: Tényleg? Akkor maradjon. És itt maradt(unk).
Ábel
Egy rokonomat 1947-ben behívatták az orosz városparancsnokságra. Valahonnan megtudták, hogy a sváb férjét a magyar kormány tudtával, besorozták a wehrmacht-ba. Mikor az átvonuló német sereg a városban állomásozott, kimentette a katona a sérült lányt, a lebombázott házból. Összeházasodtak, aztán a srácnak menni kellett tovább a sereggel. Ráparancsoltak, hogy azonnal elválik a Németországban élő férjétől, vagy kap egy vonatjegyet és vissza nem jöhet. Az utóbbit választotta, szerencsére Németország nyugati részén telepedtek le, Már az ötvenes években, mikor a magyarnak még útlevele sem lehetett, ők már vissza jöttek, meglátogatták a rokonságot, minket is. Sima betanított munkásként a többszörösét keresték, mint a szüleim, pedig apám vezető volt a Postánál. Közben a férje meghalt, beszéltem vele, esze ágában sincs hazatelepülni. Legfeljebb Hévízen üdülni pár napot, és Amerikába repül az ottani gyerekéhez...
kokopelli
@Abel: ASz öcsém Békásegyerre házasodott egy schwáb családba!
Az apósa maradt egyedül a családból a kitelepítéskor.A németek azt nem "ki-
telepítésnek" hívják ami "Umsiedeln",hanem "elhajtásnak" (valahová valahonnan)
ami "vertrieben" mint a jószágokat! Amikor először hazalátogattak Stuttgart mellől
látta az ittmaradott család,hogy "kibakxott" velük az élet! Én a DDR-ben a drezdai
Pu-on beszélgettem magyarokkal,akik rosszul választottak,mert Dresden-be akar-
tak inkább "kitelepülni"!Azt mondták hogy,inkább közelebb a volt hazájukhoz...!
"Szarba nyúltunk fiam,mertt láttuk a szomszédainkat,amikor átjöttek ide bennünket
meglátogatni nyugatról! Megismertem egy öreget a kisvárosunkban,aki mint Hu-
nyadi páncélos az osztrák határon eldobta a fegyver és megpattant fiatalon ő is jól
választott!

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.