Lövétei Lázár László székelyföldi magyar költő, esszéista és Marin Georgiev bolgár műfordító veheti át a huszonkettedik alkalommal odaítélt Balassi Bálint-emlékkardot szerdán a fővárosi Gellért Szállóban.

Lövétei Lázás László 1998 óta a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztője, 2010 óta főszerkesztője. Főbb művei: A névadás öröme (1997), Távolságtartás (2000), Két szék között (2005), Árkádia-féle (2009), Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (2010) és a Lázár-kert (2012). 1997-ben megkapta a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját, 2011-ben Faludy György-díjjal, 2008-ban Radnóti-díjjal ismerték el.

Marin Georgiev költő, műfordító az 1980-as évek óta kiemelkedő szerepet játszik a magyar irodalom bulgáriai megismertetésében. Munkáját a magyar kulturális kormányzat 2001-ben Pro Cultura Hungarica díjjal ismerte el. 2007-ben jelent meg az Egyedül a mindenségben című magyar versantológiája. Se Isten, se ördög című magyar verseskötetét 2015-ben adta ki Napkút Kiadó. Holtomiglan eljegyzett – Az én magyar európám című bolgár nyelvű útleírásokat, magyar-bolgár fordításokat, verseket és naplórészleteket tartalmazó kötetét 2016-ban mutatták be a bolgár fővárosban a Balassi Intézet – Szófiai Magyar Intézet támogatásával.

A 16. századi magyar költőóriásának emléket állító elismerés a magyar irodalmi életben évtizedek óta széles körben elismert költőket, valamint a magyar irodalmat és benne Balassi költészetét fordító európai szellemiségű külföldi poétákat jutalmazza.

A Balassi Bálint-emlékkard egy végvári szablya, amelyet a bonyhádi Fazekas József fegyvermester kovácsol, a díszokleveleket Vincze László szentendrei nyomdász készíti. A Molnár Pál újságíró által alapított elismerést 2017-ig 39 költő és műfordító vehette át, tavaly Szikra János és Nelson Ascher brazil műfordító kapta a díjat.

A szerdai díjátadón zenei ősbemutatóként Beischer-Matyó Tamás Vidám vitézi ének című művét a Törökbálinti Cantabile Kórus adja elő.

(MTI)

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

namihami
Hogy szégyellné ez a bolgár gyerek, ha tudná, hogy milyen ordót kapott. Vagy át se venné vagy postafordultával.
Az erdélyi potyásnál az adományozók ""szintje"" magyarázza az elfogadás tényét. ""Összenő, ami...""
Vagy ahogy a vers mondja:: ""Őseimnek véres kardja, Lóg a falon, rozsda marja..."". Mintha erről a bugyliról íródott volna a vers is.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.