Másodfokon kilenc évet kapott a szeretőjét megcsonkító lúgos orvos

Kvázi arról beszélni, hogy micsoda jó keresztény ember ez, micsoda példás családi életet élt, mennyi gyereke van, és még sikeres orvos is, a legaljának is a legalja. Félredugott? Bosszút állt a szeretőjén? Majdnem megölte? Egy életre tönkretette? És még mindig a szadista fájdalomkönnyeit nézzük, és mi álljunk már meg és nézzük végig az esetet? És ha nem egy fideszes – a maga módján szintén erkölcsi hulladék – Mikola István unokaöccséről lenne szó, akkor is az lenne a feladat, hogy megsajnáljuk az elkövetőt? Ez tényleg belefér? Tényleg a szexuális erőszakolók és a vak komondorokra mutogató nőbántalmazó gyökerek országa lettünk, ahol még mindig emberek között járhat-kelhet, és önmaga mártírságát ecsetelheti világ szégyenére ez az alávaló rohadék? Nem kommentálok bírósági ítéleteket, de ez itt – akárhonnan is nézem – egy kegyetlen gyilkossági kísérlet, amit a kíméletlen bosszúvágy vezérelt. Nem, nem a magatehetetlen, cserben hagyott áldozat halálát akarta, hanem a kínhalálát. Nem könnyes szemmel ismeri el a hibáját és hívő emberként esedezik bűnei bocsánatáért, hanem ő van felháborodva és ő tartja magát áldozatnak a közmédia által biztosított rivaldafényben. Szégyen, gyalázat, tragédia.