Ennek örömére készült róluk egy igazi téli közös fotó.
A mátrafüredi körzeti megbízott rendőr újabb turistát mentett meg.
Egy tápiószecsői nő telefonált 2018. március 4-én 12 óra 15 perckor a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Tevékenység-irányítási Központjába. Elmondta, hogy Mátrafüredről indult 10 óra körül egyedül túrázni, de eltévedt és megijedt.
A mátrafüredi körzeti megbízott rendőr mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot az 51 éves nővel, és beazonosította a tartózkodási helyét.
Az egyenruhás 40 perccel a bejelentést követően megtalálta az átfázott nőt Kékestető közelében, majd egy közeli buszmegállóba kísérte, ahonnan a bajba jutott hazautazhatott.
(police.hu)
14 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Mindig azok közé az emberek közé tartoztam, akik átgondolják, amit leírnak és több szemszögből gondolnak át egy eseményt.
A "hülye" minősítést pedig kikérem magamnak!
Hát szebb napokat mindenkinek!
Szoktam túrázni. A túra elején be is ugrott, hogy remélem, hogy itt nem lesznek vaddisznók. (Már volt, hogy találkoztam kirándulás során vaddisznóval.) Láttam, hogy sehol állatokra utaló nyomok. Megpróbálom leírni kicsit részletesebben, hogy mi történt.
Nem tévedtem el és nem fàztam át.
Három nadrág, derék védő és négy pulóver volt rajtam, vízhatlan cipő.
Kisebb túrára készültem, de meggondoltam magam, végül a kék sárga szög jelen indultam el, ami 6 km. A jelek végig jól lathatlóak voltak, nem is lehetett volna eltévedni. Az út eleje gyönyörű volt!
Másfél órát mentem, senkivel nem találkoztam. Azt hittem, hogy ebben a gyönyörű időben sokan fognak ezen az úton kirándulni.
Aztán egyik pillanatról a másikra rosszul lettem. Elöntött a víz, alig kaptam levegőt. Próbáltam lassan és tudatosan lélegezni.
A lábaimat alig tudtam emelni, iszonyúan erőtlen lettem.
Kb 10 perc után éreztem, hogy nagy a baj. Hívtam a mentőket. Miért őket? Nem tudom, ott már a lélekjelenlétem nem volt teljes. A vonal szakadozott, többször is megszakadt.
Nem tudták bemérni, hogy hol vagyok. Bekapcsolták a rendőrséget konferenciahívásba. Az, hogy hol lehetek, nem tudták meghatározni ők sem.
Mondta a rendőr, hogy ne álljak meg, menjek tovább és elindulnak felém.
Így is történt.
Így utólag már érzem a felelőtlenségem súlyát. Van, mit feldolgoznom.
Az biztos, hogy soha többet nem csinálok ilyet.
Hát csak ennyit szerettem volna leírni.
Új hozzászólás