„Nem tudjuk életre kelteni a szurikátát, de tanulhatunk belőle” – állítja a Hintalovon Alapítvány. Például azt, hogy gyereket nem verünk és nem fenyegetünk

Úgy látom az alapítványnál fordítva ülnek a (hinta)lovon.

A gyerek nem felnőtt! De, ha a felnőtt társadalom így reagál egy gyerek tettére, hogy várhatja el, hogy a gyerek helyes arányú választ adjon egy állat tettére? Hogy várhatja el a felnőtt társadalom a gyerektől azt, amire ő maga nem képes?

Baleset volt.
(Nem akartam reagálni erre a hírre, de hogy mivé dagad? Döbbenet!)

Sajnálom az állatot, de a gyerek - jelzem egy nevelés alatt álló ember - hibázhat! Többször is, és hibáznak is, sok aprót, és néha nagyobbakat. A felnőtt is hibázik időnként, nemhogy a még a világot éppen felfedező,. megérteni akaró, tanuló ember! De nagyon nem mindegy, hogy reagál erre a "nevelő", legyen az tanár, szülő, bárki!

A hibázás arra v aló, hogy tanítson, és a megfelelő útra tereljen. Nem ismerem a fiút, de ha én ilyen helyre vinnék gyerekeket, előre felkészíteném, és az első alkalommal, amikor az utasítást megszegi valamelyik, mellé állok, ha újra megszegi, visszafordulunk. Mert ez a felnőtt felelőssége, nem a gyereké. A gyerek és gyerekek viselkedése a felnőtt felelőssége! Nem lehet a gyerekre rakni a szurikáta elpusztulását, csak azt, hogy benyúlt hozzá!

Nem, nem lehet elvárni egy 10 éves gyerektől, hogy ha megharapja egy állat, ne ösztönösen reagáljon, mert azonnal feltámad benne a védekező ösztön.

@Mirabilis: Egyértelmű, hogy a gyerekek kísérői hibáztak! Persze, a gyerek is, amennyire egy 10 évestől elvárható, de a fő felelős az, aki a gyerekért felelősséget vállalt ott, abban a pillanatban.
Feltételezem, hogy a tanár is tud olvasni :)

@Mirabilis:...nekem az ne magyarázzon aki egy patkányt többre tart mint egy embert...
Nem magyarázkodni kell utána hanem előre úgy elrendezni hogy ne szoruljon magyarázkodásra és főleg ne egy gyereket okoljanak a felnőttek felelőtlenségéért.
... kiírás...oda senki nem azért megy, hogy a táblákat olvassa, főleg nem egy gyerek, szóval az ilyen hozzáállás ugyancsak figyelemreméltó.

@Mirabilis: "Nem tudjuk életre kelteni a szurikátát..." - de rontani bizony tudunk a helyzeten. Hihetetlen, hová tud fajulni egy szerencsétlen kimenetelű eset!
Hát itt a gyenge láncszem, a "fogat fogért", de mindig a gyengébb felé, anélkül, hogy a nevelési folyamatban a hibát kijavítanánk. A torz nevelési folyamat torz eredményt ad.

A fiú odavágta az őt megharapó állatot, sok ostoba pedig kapásból a fiúnak szán hasonló sorsot... - és azt képzeli, hogy különb mint a gyerek -, hát így működünk, ilyen a társadalom, íme, itt egy tükör!

Elfelejtjük? vagy nem is foglalkozunk vele? a példa nevel! Ki lehet írni akármekkora betűkkel bármit, és el is lehet mondani, be is lehet magoltatni, de semmit se ér, ha az, aki kiírja, bemagoltatja, saját magára nézve nem gondolja betartandónak.
Igen, az is érdekes, hogy nem a felnőtt vigyázókat, nevelőket, hanem a gyereket támadják. Nos igen, ő a gyengébb, őt könnyebb...
Ezért lett nagyon keserű a szájízem a történettől, mert szégyenteljes a felnőtt társadalomtól a düh, ahogy reagált a fiú felé, pedig sajnálom a kis állatot is :(

Hozzáteszem, hogy ha én lettem volna ott a vigyázó tanár, megvédem a nyilvánosság haragjától ezt a gyereket, és saját hibámnak titulálom az esetet. Mint ahogy nyilván így is van, ha kirándulni megyek egy csapattal, akkor mind az én saját gyerekem, és az egyik szemem rajtuk, a másik a lehetséges veszélyeken... az osztálykirándulás nem a tanár szórakozására van kitalálva!