Ma van a pedagógusnap: hagyományosan ekkor köszöntik a köznevelésben és a felsőoktatásban dolgozókat. A köznevelésben mintegy 145 ezer tanító, tanár, óvodapedagógus, a felsőoktatásban csaknem 20 ezer oktató dolgozik.
Magyarországon 1952 júniusa óta köszöntik a pedagógusokat, akkor adták át először a kiváló tanítói és tanári okleveleket.
Fotó: Balázs Attila/MTI
Pénteken a fővárosban tartott ünnepségen Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter és Maruzsa Zoltán köznevelési helyettes államtitkár az oktatási-nevelési területen végzett kiemelkedő munkáért járó Eötvös József- és Apáczai Csere János-díjat, a felsőoktatás területén végzett kiemelkedő munkáért járó Szent-Györgyi Albert-díjat, a kiemelkedő óvodapedagógiai munkáért odaítélhető Brunszvik Teréz-díjat, valamint a gyerekek harmonikus személyiségformálásában kiemelkedő munkáért adományozható Németh László-díjat nyújtott át.
Kásler Miklós ünnepi beszédében a pedagógusokat méltatva kiemelte: ők tanítványaik példaképei, akik életükkel, emberségükkel, ismereteikkel ápolják és gondozzák az ifjúság "világra csodálkozó elméjét", valamint építik identitásuk pilléreit, hogy biztos hátterük legyen, ha nehézségekbe ütköznek.
(MTI)
19 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Éljenek a tanítók-tanárok-professzorok jó egészségben sokáig! (és ne csak a mai alkalomból)
két megjegyzés a párt központi napilapja vezércikkéhez
„PEDAGÓGUSNAPRA
Nekünk, szülőknek kell megerősítenünk a gyerekeinkkel foglalkozó pedagógusokat abban, hogy nem várunk mást tőlük, csak annyit, hogy cselekvően szeressék a gyerekeinket.
GAJDICS OTTÓ”
Nekem a dologról – lévén hic & nunc eltekintek az ilyen „faragjanak belőle olyan magyar embert, aki képes és akar közösségben élni és dolgozni,” gondolatok körberöhögésétől, csak annyit lásd ártunk és qurmányunk vs. .. nos itt lassan már minden fontos nemzetközi intézmény talán még a Galaktikus Köztársaság is említésre került – két dolog ugrott be.
Egy régi vicc: „Mi a különbség a pedagógus és a pedofil között, az utóbbi tényleg szereti a gyerekeket!”
S egy új: „Nemzedékek jövőjéért díjjal tüntette ki a Debreceni Tankerület Kósa Lajost.”
Kétségtelenül övék a legszebb hivatás ...
Minden tiszteletem.
Sokkal hülyébb lennék, ha nem tanítottak volna a tanáraim.
A szüleim szerint egy kis száraz kenyérrel meg vízzel elmegy a gyerek.
De nem.
Kéne valami kis plusz.
Szerettem a tanáraim szigorúságát.
Sosem ellenem valónak, hanem értem valónak gondoltam.
A tanár igazából egy olyan szülő, akinek óriási családja van
Tudod mit sajnálok, hogy már nem is emlékszem rájuk, és nem tudom elmondani nekik: Köszönöm !!!
Ember lettem, akit Isten nagyon szeret.
A legtöbbet kaptam tőletek, hogy a legjobb útra tereltetek.
A szüleimnek csak tehet voltam, de nektek sosem.
Hálásan köszönöm - mindannyitoknak - a régieknek, és az újaknak is (nekik jövő hálátlan nemzedékéért) !!!
Nincs annyi jó szó, amivel kifejezhetném a tiszteletemet, az örömömet, hogy emberré tettetek.
Az orosztanárnőm...
Soha semmit nem bírtam megtanulni oroszul.
De ez nem vele szemben való tiszttelenség volt.
Tényleg ennyire hülye voltam
De azért kivitt Oroszországba.
Életem legnagyobb élménye volt.
Sok mindent elfelejtettem az idők folyamán, de ezt SOHA nem felejtettem el...
Remélem, hogy eljut legalább egy tanárhoz a béna, primitív köszönetem.
Végül is csak annyit szerettem volna elmondani, hogy megéri !!!
Nem biztos, hogy megkapod egyből a tisztelet, de 30 év után BIZTOS, hogy megkapod - amikor egy szoba magányában elkezdi keresni az ember az élet értelmét...
Zalán nem fogalmaztam, de nem is akarok.
Szeretek pontatlanul fogalmazni.
Gondolkodjál !!!
Egyszer abszolváltam ezt.
A mentők vittek el a mocsárból.
De nem ez volt a baj, hanem a reggel...
Reggel indult Zalán futása.
Mentsük meg Zalánt.
Én csak mentem az úton az ismeretlenbe, és mindenki összefogott, hogy hazasegítsen.
Néha leültem emberekkel.
Néha ettünk.
Néha ittunk.
Szerelmes is lettem.
Aztán, hogy- hogy nem, egy autós felvett.
Kérdezte mire emlékszem.
Én a semmire tippeltem - elvégre a kórházból jöttem, ahová nem is akartam menni - de volt valami, amire mégis emlékeztem.
Egy nagy piros kapu.
És láss csodát, az autós (qrva sok autós van az úton, de engem pont az vett fel, aki ismerte a nagy piros kapus házat.
Zalán futása...
Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg.
sajnálom, hogy bántom a magyar embereket, pedig én nekem kéne lenni a legutolsónak, aki bántja őket.
Az utam során MINDENKI A SEGÍTETT, MÉG EGY KISGYEREKES CSALÁD IS.
ENNI, MEG INNIVALÓT AKARTAK VENNI NEKEM...
Kérdi, "Hová akarok menni?"
Mondom neki: "A piros kapus házhoz."
Az egész világom megtaláltam az egyetlen embert, aki tudta, hogy melyik nyaraló a
piros kapus ház.
Zalán futása véget ért.
Hazajutott 16 óra után, rengeteg ember jóindulata miatt - valójában be voltam baszva, mint atom, de senki nem ítélt el.
Érted ezt?
Egy kisgyerekes család ennivalót akart venni nekem..
Nem féltették a kicsijüket, csak segíteni akartak.
Akkor kezdtem el szégyellni magamat.
Most komolyan, nem a gyereknek vesznek fagyit, hanem nekem ételt, meg italt - egy szerintük hajláktalannak?
Soha többet nem bántom a magyar embereket.
És ez a pedagógus nap miatt van.
Mert emiatt újragondoltam!
Cím.- Vissza tekintés a sikereinkről.
Nem szerettem az iskolai tanáraimat de felnőttként mikkor tanultam 4 szakmát az más volt.Benőtt a fejem lágya.
Én sajnos diszgráfiás vagyok és nagyon sokat meg aláztak ez miatt a tanáraim
40 év távlatából is ha rágondolok inkább nem folytatom.
azt mondod benőtt a fejed lágya...nos ez a lényeg.
Csak zárójelben,és suttogva jegyzem meg, ha újra kezdhetném, tanár akkor sem lennék. Szakmára tanítottam felnőtteket egy rövid ideig...az pont elég volt.
szia.
Új hozzászólás