És akkor a nyugdíjasok beintettek Kósa Lajosnak

Beismerték, lenyúlás a nyugdíjas szövetkezet. Nem egy szövetkezet akad ugyanis, amelyik tulajdonképpen közvetítői díjként 30 százalékot tesz zsebre a munkáltatóktól. Ez az a pénz, amit sem az idősebbek, sem az állam nem lát viszont. Kósa Lajos azt állította azzal az okos szájával, hogy minden második nyugállományú országlakó verdesi a fenekét a földhöz örömében, amiért majd mostantól szövetkezetbe tömörülhet és visszatérhet a munka édesbús világába. Tegye már fel a pracliját az a kedves, vagy kedvetlen, esetleg teljesen zsémbes olvasó, aki beszélt erről a Lalival, esetleg Harrach Péterrel, vagy magával a fényestekintetű fővezérrel! Vagy bárki mással, aki Mátyás királynak volt öltözve. Kapott valaki ilyen nemzeti inzultációs kérdőívet esetleg? Mert Kósa tutibiztosan igazat mond, az neki régi szokása.
Ha ő azt állítja, hogy egymillió nyugdíjas (a kétmillióból) visongva örül ennek a páratlan lehetőségnek, akkor az úgy is van. És én meg is értem, mert ilyen nagyvonalú gesztust egy kormány se gyakorolt még, az biztos is. Ebből is tisztán látszik az a végtelen szociális érzékenység és humánum, ami nekik sajátjuk.