Többen is többet keresnek Orbánnál

És hogy mi a hír ebben? Számomra a leginkább az, hogy Orbán Viktor egyáltalán még közzéteszi a vagyonnyilatkozatát. Ez a kádári puritánság és visszafogottság ugyan rendkívül mellbevágó és megható, de azért megrökönyödve konstatálom: feléli a jövedelmét a drága jó ember. Olyan ez, mint egy forró beismerő vallomás télvíz idején. Nem a pénzért csinálja ő, dehogy. Igaz, hogy körülötte még a futószőnyeg és a cserepes virág is milliárdos. Milliárdos az apja, a saját lábon álló lánya vejestől, a szomszédja és gázszerelője, a mindenféle minisztere, a fociklub- és Kopaszi-gát-tulajdonos kötélbarátja, az őt szemérmetlenül legeciző, már nem barátja, de még az elsőszámú, hivatalosan munkanélküli nemtanácsadója is. Csak ezt az áldott, talpig becsületes embert kerüli a pénz, a trafikok, az állami földek, mint a fene. Pedig neki sem lehet könnyű fenntartani egy házat, egy fél lakást, eltartani annyi sok gyereket, 14 éve törleszteni egy nyomorúságos devizahitelt. Valamennyiünk sorstársa ez az ember, aki fizetéstől fizetésig él, miközben sokkal többet vállal, tesz, alkot, gyarapít, mint bármelyikünk. Mi sem isszuk el, de ha valaki, hát ő biztosan nem. És mégis. Majdhogynem zavarbaejtő, hogy ilyen csóró, mondhatni proli miniszterelnöke van ennek az országnak. Még akkor is, ha valójában igazi példakép ő: a keményen dolgozó kisember mértékletességet, egyszerűséget megtestesítő példaképe. Nem lehet könnyű úgy élni, hogy míg körülötted mindenkinek bejön az élet, te beéred kevéssel, szinte a semmivel, és megmaradsz annak, ki mindig is voltál, a nép egyszerű, nincstelen fiának. Ennek az áldott jó embernek köszönhetjük, hogy az életünket elözönlötték azok a közbeékelt szereplők, azok a névtelen vagy hangzatos nevet viselő senkiházik, akik velünk ellentétben tarolnak a földvásárlásokon, dohánykoncessziókon (éppen mi az aktuális fennforgás tárgya), állami tendereken, akik kivilágítják sötét kis életünket, akik valahogy mindig egyedül indulnak és magabiztosan futnak be a mindennemű közbeszerzéseken,...