A tudomány és az oktatás szabadságáért demonstráltak hallgatói csoportok szombaton Budapesten.
A szervezők felszólították a kormányt, hogy írja alá a szerződést a Közép-Európai Egyetem (CEU) Budapesten maradásáról, szüntessen be minden felsőoktatási és kutatási "cenzúrát", valamint biztosítson minőségi, hozzáférhető, független és megfelelően finanszírozott oktatást és kutatási lehetőségeket.
Tamás Gáspár Miklós filozófus, a CEU oktatója szerint Magyarország szégyene az egyetem elkergetése, a társadalmi nemek szak megszüntetése és az, hogy diákokat tanáraik feljelentésére hív fel a "szélsőjobboldali szennysajtó". Úgy fogalmazott: legfőbb ideje véget vetni "politikai gyöngeségünknek". Nemcsak az értelmiségiekért tüntetnek – emelte ki –, hanem a túlóra szabályozásának ürügyén meghozott "rabszolgatörvény" ellen. Hozzáfűzte: az egyetemi emberek szolidárisak a dolgozók szakszervezeteivel. Ez mutatja az irányt, amerre az ellenállásnak ki kell bontakoznia – mondta a filozófus.
Kövér-Van Til Ágnes, az ELTE társadalmi nemek tanulmányának programvezetője azt mondta, a felsőoktatás nemcsak az elit és az értelmiség ügye, hanem az egész országé.
Hangsúlyozta: a gender szak betiltása csak egy újabb lépés a felsőoktatás 2010 óta tartó ostromában. A kormány ezzel elhallgattatja azokat a hangokat, amelyek megkérdezhetik, taníthatják, kutathatják, hogy miért olyan csekély a nők részvétele a politikai és gazdasági vezetésben, miért kapnak 33 százalékkal kevesebb bért ugyanazért a munkáért és miért nem ratifikálja Magyarország az erőszak megelőzésére az isztambuli egyezményt.
Molnár Via, a Corvinus diákja az egyetem tervezett átalakításáról azt mondta, hatvanról negyven százalékra csökkentenék az államilag finanszírozott helyek számát, tovább rontva a hozzáférést a felsőoktatáshoz és ez nem csak a hátrányos helyzetűeket érinti.
Szűcs Zoltán Gábor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy a CEU mindaddig megfelelt a magyar törvényeknek, amíg a rezsim át nem írta azokat, hogy ne feleljen meg neki. Úgy folytatta: a "szétverni tervezett" MTA-t is ez a rezsim alakította át alaposan.
Bognár Éva, a CEU dolgozói nevében arról beszélt, hogy az egyetemen "nem Soros Györgyök", hanem emberek vannak, és amikor a kormány egy tollvonással lehetetleníti el szakok, egyetemek munkáját, amikor újságokat "fojtanak meg", nemcsak intézmények, elvek, hanem emberek is "mennek a levesbe" az olcsó politikai haszonszerzés miatt.
A demonstráció résztvevői a Budapesti Corvinus Egyetemnél gyülekeztek, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) bölcsészettudományi kara, a CEU és a Magyar Tudományos Akadémia épületének érintésével vonultak a Kossuth térre.
Amikor a tömeg eleje a Kossuth térre ért, a vége a Vigyázó Ferenc utca és az Akadémia utca sarkánál volt. A résztvevőknél magyar és európai uniós zászlókat, valamint olyan táblákat lehetett látni, mint "Egyetemet elűzni az fasizmus!" és "Miért féltek az oktatástól?". Többen azt skandálták, hogy "Szolidaritás! ", "Nem hagyjuk! ", "Szabad ország, szabad egyetem!".
A szervezők bejelentették, hogy a Kossuth téren maradnak december 1-jéig, amíg a kormánynak alá kellene írnia a CEU maradásáról szóló egyezményt, a téren előadásokat, órákat és beszélgetéseket tartanak.
(MTI)
Fotók: MTI/Balogh Zoltán
Ott, ahol a fidesz évtizedes távlatban is páratlan gyűlölködésbe hergelte a magyar társadalmat, és a miniszterelnöktől a legutolsó mezei képviselőig úgy viselkednek közben, mint a sértett primadonnák, vagy ami még rosszabb, mint a legalja kategóriás trollok, ahol gyakorlatilag évek óta nincsen politikai párbeszéd, kommunikáció, vita, csak személyeskedések, lejáratások, sorosozás, vélt és valós ellenségekkel hadakozás, és ahol mindennek a tetejébe kormányzati eszközökkel harcolnak a tudás ellen, ott nem sok lehetőség maradt, és már régen nem hiszem, hogy békésen rendezni lehetne közös dolgainkat. Mert akár hiszik az elvtársak, akár nem, vannak közös dolgaink, és hosszú távon nem fog az mégsem menni, hogy aki nem velünk van, azt kitagadjuk a nemzetből, aki meg velünk van, annak a szájába rágjuk, hogy mit gondoljon, és miben higgyen azzal szemben, amit a szemével lát.