Mindent felfal a gömböc: egyetemet, sajtót, munkásokat

"Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is." (Vaclav Havel, 2002-ben) A Fidesz uralkodása hetedik évének a vége felé elmondhatjuk, hogy a telhetetlen kis gömböc elnyelt mindent, ami a korlátlan hatalmát némileg korlátozhatta volna. Ma már egy szép álom a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztásának elve. A másutt a kormányzat feletti kontrollt jelentő Alkotmánybíróság napjainkban a kivénhedt, kiszolgált fideszes pártkatonák gyűjtőhelye, szerepük nem egyéb, mint az orbáni hatalom legitimálása. Ehhez a színpad és a kellékek adottak, a taláros testület tagjai a Fidesz kottájából játsszák a rájuk kiosztott szerepet. Az ügyészségről még ennyi jót sem lehet elmondani. Az egykori Fidesz-tag által irányított testület ma a párt ökleként működik. Sokszor még a látszatra sem ügyelve, szemérmetlenül szolgálja az uralkodó hatalmat. Ha kell, politikai indíttatású eljárásokat kreálnak, ha szükséges, segítenek abban, hogy legyen idő a bizonyítékok eltüntetésére. De, ha úgy kívánja a hatalom, akkor húzzák az időt, „képtelenek” egy tisztességes vádiratot összeállítani. Nyolc évvel az fülkeforradalom után Magyarországon a jogtalanság, a nyomor, a szegénység uralkodik. Olyan autoriter hatalom jött létre, ahol még a demokratikus berendezkedés csírái megmaradtak, de a hatalom kontroll nélkül működik. A miniszterelnök korlátlan úr, a parlament az ő homokozójaként működik, a népképviselet formális, hiszen a párthűség felülír minden mást. A köz emberei nem szolgálnak, hanem uralkodnak. Hatalmuk, mint egykor a középkorban, a királytól, akarom mondani a miniszterelnöktől ered. Számára minden és annak az ellenkezője is megengedett. Telhetetlen kisgömböcként elnyel mindent és mindenkit. Étvágya hatalmas, kielégíthetetlen. Külső szemlélő akár azt is mondhatná, hogy keleti kényúrként uralkodik az ország felett. A budai Várba költözése szimbolikusnak is mondható. A díszletek készülnek, a korona még hiányzik.