A kormány most az elhelyezkedési juttatás megduplázásával próbálja a közmunkaprogramban maradtakat az elsődleges munkaerőpiacra kilépésre ösztönözni, a rendszer szereplői szerint azonban ezzel elmegy a valódi problémák mellett. A kistelepülések önkormányzatainak továbbra is úgy kell a közmunka, mint egy falat kenyér, azt pedig, hogy egy munkanélküli miért választja inkább az 52 ezres fizetést nyújtó közmunkát a majdnem kétszer annyit fizető gyári munka helyett, nem kérdezi meg tőle senki.
Forrás:
Abcúg
RSS tartalom,
A cikket automatikus RSS rendszer küldte be, amely egy híroldal összes cikkét posztolja a Propeller.hu oldalára. A más híroldalak által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Úgy tűnik, a munkaalapú társadalom, amelyet a tudásalapú társadalom eszméjének üldözése mellett sikerült ide összerántani a korrupció melegágya fölé, nos, az sem igazán jött össze. Az egybites dakotizmusok és álbölcsességek mögül egyre kínosabban és húsbavágóbban lóg ki az öncélú, sehova nem vezető demagógia és populizmus, ami mögött nincs egy dekagramm kézzelfogható eredmény, netán valamiféle véletlen igazságtartalom.A helyzet az, hogy a süketeléseken túl, nincsenek tartalékaink. Semmilyen értelemben, semmiféle tartalékaink nincsenek. És azért nincsenek, mert a munkaerő-tartalék aktiválására fordított pénzeknek lába kelt. Nem vezetnek utak, nemhogy hidak a kiszámítható megélhetést biztosító munka világába, a közmunkaalapú nemzeti árokkapirgálás politikája pedig elvezetett oda, hogy a munkaerőhiány és (az egyebek mellett a mobilitás hiányából fakadó) munkanélküliség párhuzamosan öldökli a mindennapokat. A kör bezárult, pedig minden kör természeténél fogva eleve zárt. Nem lehet már a dübörgő sikernyilatkozatokkal elfedni, hogy a tartós munkaerőhiány a gazdaság termelékenységét veszélyezteti. És nem az a...