Baltával ölte meg egy férfi a kutyáit

@Commenter: Egy sok évvel ezelőtti élmény, csak erős idegzetűeknek.Akik ezt elfogadják, akiknek ez természetes, azok nem akadnak fenn egy kutya agyonütésén sem! Pedig az sem zajlik másképpen. :(

"Azt hiszem '93-ban vagy '94-ben történt, akkoriban jótékonysági gyűjtés keretében lézerképeket árultam kis dunántúli falvakban. Házról házra jártam, és mindenhová becsöngettem: családokhoz, boltokhoz, stb...
Így tévedtem be egy fura kinézetű udvarba. Nem is tudom, milyen szag terjengett, hús és trágyaszagon kívül. A ház ablakában furcsa kék villanásokat lehetett látni: mintha valami kisülések lennének. Ahogy közelebb értem, határozottan röfögést véltem hallani, és az émelyítő sertéstrágya-szag vérszaggal vegyült. Ilyent akkor láttam először, -- naívságomban most sem esett le, hogy ez egy vágóhíd; a kékes villogás pedig azért volt, mert a disznókat árammal ütötték agyon. Néha egy hosszas, fájdalmas visítást hallottam: az áram nem mindig hatott azonnal, és ilyenkor "hagyományosan", késsel döfték le őket.
Már az épület bejáratához értem, amikor egyszercsak kivágódott az ajtó, és egy halálra rémült sertés rontott ki rajta. Volt az egész állat vagy 500 kiló, de úgy visított, mint egy kismalac .
Csak most vettem észre, hogy ömlik a nyakából a vér. A szerencsétlent árammal se sikerült agyonütni, és a kés sem találta pontosan nyakszirten. Akkora élniakarás volt benne, hogy ezek után sem adta fel. Menekülni próbált, de teljesen össze volt zavarodva: nem tudta, merre rohanjon.
Jött utána a böllér, nagy, kimért lépésekkel. Nem sietett, tudta hogy a disznónak úgysincs esélye. Hozott magával egy hatalmas pörölyt is: olyan hosszúnyelű súlyos kalapácsot, amivel talán követ lehetne fejteni. A kést kényelmesen az övébe csúsztatta, és megvárta, amíg a kerítésnél sarokba szorított sertés kimerül. Ekkor odalépett hozzá, és egy jól irányzott csapást mért az állat fejére. Az megrogyott, és ismét visítani kezdett.
Csatt, a következő ütés: zengett az udvar. A disznó orrából spriccelni kezdett a...

folyt.:
"A disznó orrából spriccelni kezdett a vér, miközben beszart. Megszédült, és összecsuklott, de még mindíg visított, meg valami artikulálatlan hangokat adott ki, miközben az oldalára fordult.
Durr, még egy hatalmas csapást kapott -- hallottam a komonyája reccsenését.
Még vonaglott kettőt-hármat, de egy utolsó, végső csapás végzett vele.
Maga a mód, ahogy a szerencsétlennel rutinszerűen, kimért-hidegen végeztek, volt a legmegdöbbentőbb számára. Ezek után kijött egy másik mészáros, hatalmas bőrkötényben, alatta a ruháját végig vér borította. Kezében a hatalmas böllérkésről is csurgott-csöpögött a sűrű friss vér.
A mészáros így közeledett felém, mint valami rossz horrorfilmből lépett volna elő. Gondolom, látta rajtam a döbbenetet, mert aztán hatalmas, barátságos vigyorral, - mintha békés parkban sétálgatnánk - kérdezte, segíthet-e valamit.
Na ez volt az első olyan eset, amikortól aztán egy jó darab

@görbetükör: Stephen King regénybe illő, horrorisztikus leírás. Én kicsi 6 évesként voltam ezt kénytelen "családi hagyományként" látni és sokkot kaptam. Ott is iszonyú élni akarás volt a disznóban halálra sebzetten is rohant és küzdött az életéért. Én nem eszem húst nem is bírom.

@Commenter: Akik ilyen kegyetlenek tudnak lenni állattal, emberrel sem mások. Kegyetlen világot élünk. :(

@görbetükör: így van. Ami velem megtörtént az még sokakkal. Ha ez is hagyománytisztelet, akkor én ebből nem kérek. Ma hobbiállataim vannak (háztájit nem tarthatok udvar híján) de van cica, kutya. Hűségesek, szeretőek, színesebbé szebbé teszik a mindennapokat.

Aki baltával a kezében élőlény öl meg tudatosan, az emberre is fogja a baltát(fegyvert). Meg is tesz később, valamilyen formában. Nem tudnám elviselni a síró vérző állatot, nevessetek ki, de tuti, hogy elájulnék.