Az állatnak nem volt egyszerű sorsa. Most talán jobban alakul az élete.
Mint a posztban írják, a Székesfehérvári Hivatásos Tűzoltók és a Gárdonyi Rendőrkapitányság együtt segített lehozni a jégről az állatot. Chip volt szerencsére, regisztrálva is volt, de Zsámbékon lakik aszerint. Polgárőrök segítségével kiderítették, hogy a kutyust Debrecenben találták és hazavitték majd gazdát kerestek neki.
Sajnos a chip nem lett átiratva és az új gazda is továbbajándékozta Lőrincet, de ott sem találtak otthon senkit.
Azóta frissítették a posztot:
Lőrinc, aki ma már a Keksz művésznevet viseli sok mindenen ment keresztül eddigi élete során. Megtalálta egy jóakaró, egy másik állatbarát elfuvarozta egy befogadóhoz aki gazdát keresett neki. A civil állatvédelem is számos áttételen keresztül működik néha. Ez olyan volt most, mint a mondóka: ez meglőtte, az hazavitte..... Keksz gazdájával ma beszéltünk, ha esetleg mégis az lesz a döntés, hogy karácsonyi kóborkánk új otthont keres nektek szólunk elsőként ezt megígérjük!
(Index)
Arról ne is beszéljünk, hogy sok kutya -vagy más állat- többet ér, hasznosabb mint egyes ember(ek).
Számoljunk (becsüljünk) csak. Hány állat okozott -mondjuk- az elmúlt egy év alatt emberhalált? És hány ember? Mi volt a cselekedetük oka? Akaratlan (véletlen), vagy tudatos? Ha létszámhoz (számosságokhoz) mérjük, mi az arány?
A tűzoltók (nagy többsége) előtt kalapot emelek.