Az emlékezés az ismétlődés legjobb ellenszere, és ha tabuk nélkül tudunk beszélni a 20. századról, néhány hibától megóvhatjuk magunkat a jelenben – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a málenkij robot évfordulója alkalmából szervezett vasárnapi megemlékezésen Nagymaroson.
Rétvári Bence, a térség KDNP-s országgyűlési képviselője három Pest megyei település – Nagymaros, Kismaros és Zebegény – közös megemlékezésen arról beszélt, hogy Magyarország sokat köszönhet az országban élő német nemzetiségű embereknek, akik évszázadokon át hozzájárultak ahhoz, "amire büszkék vagyunk".
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára beszédet mond a málenkij robotra elhurcolt áldozatok tiszteletére tartott megemlékezésen a nagymarosi római katolikus templomban 2019. január 13-án
Fotó, címlapi kép: MTI/Kovács Tamás
Ezért is kell emlékezni arra, hogy ez a három kis település néhány nap alatt 500 embert veszített, Magyarország pedig néhány hónap alatt csaknem 800 ezer embert, akit az úgynevezett málenkij robotra, kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba – tette hozzá.
Azt mondta: ha azokat a vagonokat, amelyekben az embereket málenkij robotra vitték, egymás mögé helyeznék, Debrecenben lenne a mozdony és Székesfehérváron az utolsó szerelvény. Az elhurcoltak közül 200 ezren soha többé nem tértek haza.
Rétvári Bence kitért arra: a háború végén több csapás is érte a magyarországi svábságot. Először Sztálin 1944. december 22-i parancsa, meghatározva a kvótákat, amelyeket az előrenyomuló Vörös Hadseregnek teljesítenie kellett, "begyűjtenie" embereket, hogy háborús jóvátételt végző munkára a Szovjetunióba vigyék őket. A másik csapás pedig a magyarországi németek kitelepítése volt.
1946-tól 1948-ig mintegy kétszázezer németet telepítettek ki Magyarországról.
A parlamenti államtitkár azt mondta: a 20. század konklúziója, hogy Magyarországnak távol kell tartania magát minden birodalomépítő törekvéstől. Úgy fogalmazott: "Bízunk abban, hogy a szabadságot, amelyet mostanra megszereztünk (...), meg is tudjuk őrizni."
1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból. Nagymarosról, Kismarosról és Zebegényből 1945 januárjától vittek el embereket.
(MTI)
20 hozzászólásarrow_drop_down_circle
( mert népszámlálás volt nemzetiségi / anyanyelvi iskolák száma aztán Aztán az 1920 az évekig hogyan is miért is alakult ahogy alakult meg a zsidotörvényt / hányat is hoztak miről is szóltak ezek OLVASSA EL KÉREM!!!
ki is hozta? tán a nép avagy a kormány a nép szervezte tán a KITELEPITÉST vagy a kormány? + a vagyon elkobzások ? is tabu? ez sem a néphez került, 1956 bam 180-200 ezer meg menekült ként ? a 600 ezer meg jókedvében pár éve és még nincs vége. A nép miatt a kaland vágy vagy a megélhetési kényszer hozta döntés?ugyhogy mi sem vagyunk ám SEM ostobák, sem vakok. Max önök által
lehazaárulózóttak.
Gondoljon bele. aztán eddig sem eztán meg pláne nem leszek párt tag itt sem ott sem max csak a NÉP ( 1 tagja ) Módosítok: a német ajkú lakosságot magyar állampolgár volt mind szerintem szlovák ajkuakat szintén
Pedig Budapestet, Pozsonyt, Prágát , annó ŐK épitették fel és mindezt kitelepítésnek hivták Erre ugye nem lehet büszkének lenni. ahogy a mai valóságra sem tudok az lenni és ha tetszik ha nem ez a valóság
Új hozzászólás