Orbán: Jöjjön már végre egy nagy ország, mert erőink végesek

2019 márciusát írjuk és alig pár nap telt el azóta, mióta Orbán és a fidesz tökön rúgta saját magát (minket nem rúghat tökön senki jeligére) azért, hogy elmondhassák, ők győztek. Kérdezzék meg Deutsch Tamást. A főnök így szokott leszállni a felcsúti csühösről. Megígérte, hogy a CEU maradhat, lemarta a Soros-Juncker tapétát Mária országának faláról, félszájjal bocsánatot kért mindenkitől, akit lehasznosidiótázott, majd elintézte a saját felfüggesztését csak azért, hogy abban a pártcsaládban maradhasson, amelyet állítólag Soros bevándorláspárti, balliberálisgenderfasisztakommunista emberei irányítanak. Elsöprő győzelem, kétség nem fér hozzá. Őrült beszéd, de legalább rendszer sincs benne. És az a helyzet, hogy azok is látják, akiknek csak áttételesen ugyan, de azért nagyon is közük van ehhez a színvonaltalan kutyakomédiához. A fidesz európai magánügyein túl eléggé jól látható, hogy nagytekintélyű Orbán Viktor igencsak kilóg az európai sorokból. Tudom, ő akarta így. Hamarosan Nicolas Sarkozy oldalán migránsozik egy bőszet az MCC Budapest Summit on Migration elnevezésű konferencián, ahonnan viszont semennyire nem fog kilógni. Semmilyen irányból. Sőt, ő lesz a fénypont. Viszont ha Európa lakossága nem bolondul meg 90 fokos szögben májusig, akkor látok rá némi esélyt, hogy mindenki a helyére kerüljön. Oda, ahol a többiek nem kerülik el nagy ívben, mintha büdös lenne.