Lázár két "lábbal rontott" a multikra

A cél: teljesen megfojtani a magántulajdont, a hatalmasan pofátlan extraprofitot termelő idegenszívű multikat, helyettük saját céget gründolni, azaz államosítani az eladásra kényszerített, eddig csak félig megfojtott cégeket. Amelyeket – ilyet is láttunk már – adóforintokból jól felvásárol az állam és az Eximbank kedvezményes hiteléből továbbadja valamelyik megbízható, lojális jóbarátnak. Aki állami cégvezetőként természetesen jogosult az 5 milliós fizetésre, és a non-profit jellegre tekintettel, különféle tanulmányok és egyéb nélkülözhetetlen munkálatok elvégzésére hivatkozva további családtagok, közeli és távoli rokonok révén talicskázza vissza a pénzt a megfelelő zsebekbe. Míg egészséges piaci viszonyok között a legprofibb, legmodernebb, legjobb minőségű szolgáltatást nyújtó, új munkahelyeket teremteni képes és folyamatos technikai fejlődést biztosító cégek versengenek a fogyasztók kegyeiért, Magyarország egy szűk csoport gátlástalan meggazdagodási vágyának kiszolgáltatva, készül rálépni a sötét középkorba vezető útra. Az állami non-profit, amit Lázár János megálmodott, konkrétan az a fajta, sajnos túl jól ismert gazdasági konstukció, amelynek esetében nincs semmilyen jószándékú motiváció hatékonyan és jól csinálni azt, amit rosszul is lehet. Nincs felelősség, mert akkor is fasza, ha rossz, pazarló és ráadásul drága. Az egyre romló infrastruktúra, az elmaradozó beruházások és karbantartások, nem kell teperni, egyedül uraljuk a „piacot”, miatt egyre silányuló szolgáltatási színvonalnak köszönhetően a befektetés lassabban áramlik vissza adóként, mint amilyen sebességgel tolni kell bele a túlélést jelentő pénzt. Ekkor ott terem a gondoskodó állam és megint kártalanít, megment, segít a bajban úgy, hogy egyúttal a baráti vállalkozások jutnak megrendelésekhez. A kör végleg bezárult. Lázár János non-profit lázálma így lesz mindenkinek drága, aki adófizetőként fenntartja és mindenkinek életre szóló megélhetés, aki ezt az egészet kitalálta.