Egyszer nekem is volt gazdim. Emlékszem, kicsi koromban gombolyagnak hívott. Mikor először meglátott, azt mondta, most azonnal akar engem. Rögtön haza is vitt, és büszkén mutogatott a barátainak. Fajcica, így mondta mindig, hogy fajcica. Nem tudom, mit jelent, de örültem, hogy az vagyok. Ha ez azt jelenti, hogy a gazdim szeret, akkor leszek fajcica, de leszek bármi. Csak szeressen. Szeretett is, azt hiszem. Mindig mondta, mikor valaki szemet vetett rám, és el akart vinni tőle. Mert ilyen is volt ám. A gazdimtól kaptam saját tálkát is, igaz, rozsdás volt kicsit, de az enyém volt. Bár azt nem mondhatom, hogy mindig tele volt, de az udvaron mindig találtam magamnak egy-egy egeret, szöcskét vagy más ennivalót. Szerettem vadászni, és mondhatom, jó is voltam ebben. Sajnos a házba nem nagyon mehettem be, nem is értem, miért, hisz mindig nagyon szépen tisztára mosakodtam magam. Arra vágytam, hogy néha összebújhassak a gazdimmal, vagy télen melegedhessek a radiátoron, de azt mondták, én csak...

Forrás: siccmagazin.hu
Feltöltő: MACSKA
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.