Ezrek sokallnak be a kormányhivatalokban, sorra mondanak fel

Nyolcadik éve egyre fokozódó arroganciát és cinizmust, na meg álszent ájtatossággal körülírt aljasságot kap a pofájába mindenki, aki egyet nem értésének hangot ad; átbaszva érzi magát a közigazgatásban dolgozó a gyári munkástól az akadémiai professzorig, átbaszva érzi magát tanuló, nyugdíjas, gyerekét egyedül nevelő szülő, gyereket nem is vállaló felnőtt, és így tovább: sokan érzik átbaszva, olykor elárulva magukat. Minderre A Rendszer válasza az egyre fokozódó, egyre magabiztosabb gúnykacaj. Döbrögi sohasem fogja megtenni nekünk azt a szívességet, hogy bármi miatt (nem csupán a rabszolgatörvényre értem) hátralépjen, beismerje, hogy elbaszta az egészet és ezüst tálcán kínálja fel az ellenzéknek a hatalmat, mondván: oké, akkor csináljátok ti, ha jobban tudjátok. Aki figyeli 89 óta, hogyan tágul egyre nagyobbra a rés a repedt tudatán és nem kormánykanálisokból szedi össze az infóit, az pontosan tisztában van vele. Igen, sajnos erőszakmentesen nem fog menni.És annyit tennék még hozzá, hogy ha egyszer megtanulunk akarnok kormányt elzavarni, akkor legközelebb tizedannyi idő alatt elzavarjuk bármelyiket; szóval semmi átbaszás, mert azért most már harapni fogunk, ha negyven évig nem viszi el a dakota főnököt sem a népharag, sem a koleszterin, akkor is. Eljött az ideje annak, hogy akik minket akarnak képviselni, azok minket akarjanak képviselni, ne saját magukat, ne a pártjukat, és ne megfoghatatlan eszméket. Élni akarunk, normálisan, békében, nyugalomban, és csak annyival akarunk a jövőben megküzdeni, ami tényleg csak rajtunk múlik. Egy szó mint száz, a mostani elégedetlenség sok mindenre esélyt ad, de ha ez is el lesz baszva, akkor semmire nem lesz esély.