Véget ért a Hableány kiemelése, uszályon viszik Csepelre a hajót

Egyszóval felkészületlenül ért mindenkit az esemény, ami tehát valószínűsíthetően kevesebb halálos áldozattal is járhatott volna. A hibák után azonban most a baleset hőseiről szeretnék megemlékezni, akik munkája és elkötelezettsége nélkül ma nem nagyon lenne mit felmutatni. Először is a civil finanszírozásból létrehozott mentőcsapat volt a leggyorsabban reagáló egység, akik több embert is kihúztak a megáradt Dunából. Hozzájuk hasonlóan a baleset környezetében tartózkodó civilek azonnal a vízbe esett emberek segítéségre siettek, ezért lehet ma arról beszélni, hogy volt egyáltalán túlélője a tragédiának. Ha ezek az emberek akkor és ott nem így cselekszenek, vélhetően egyetlen túlélőről sem beszélhetnénk ma.
A történet további hősei pedig a búvárok, akik életüket is kockáztatva, emberfeletti erővel dolgoznak azon, hogy a felszínre hozzák a hajóroncsban ragadt áldozatokat. A Duna erős sodrása és a nehezített látási viszonyok ellenére is mindent megtesznek azért, hogy a dél-koreai és magyar családtagok méltó búcsút vehessenek elhunyt szeretteiktől. Persze tudom: ez a munkájuk és ez valóban így is van, ezért azonban nem milliós fizetést kapnak, mint egy, a munkahelyén sokszor meg sem jelenő politikus, hanem gyakorlatilag éhbérért. Ők a tűzoltókhoz hasonlóan az életüket kockáztatják azért, hogy valaki életét megmentsék. Ha valakik, hát ők valóban tisztelet érdemelnek a munkájukért. A „babérokat” persze a kormányzat fogja majd learatni, de ők jobban tennék, ha a balesetből levonnák a következtetéseket és valóban változás történne a túlzsúfolt dunai szakaszon, máskülönben bármikor bekövetkezhet egy újabb tragédia, ahol ha nincs szerencséjük a hatóságoknak – mert egyetlen civil sincs jelen –, talán egyetlen túlélő sem lesz. Sok erőt a búvároknak, ők a mentés valódi hősei.

A búvároknak nem tudom eléggé megköszönni az emberfeletti lelkierejüket ...