Kálmán Olga másfél hónapja nem adott magáról életjelet – felkeresték

Egyenként, darabonként tépik ki a szárnyainkat, a lábainkat, az érzéseinket, a gondolatainkat. Már nagyon régen nincs hová hátrálni és még mindig jönnek, nyomulnak, gyilkolnak. Mi pedig sápítozunk, hogy fúúúúj, nem szabad ilyen csúnyán beszélni, meg kit érdekel, mit irkál egy névtelen senki egy alig olvasott portálon és kit érdekel, mit mond egy másik senki egy alig nézett csatornán és kit érdekel, mit beszél a harmadik senki a rádióban, azt úgysem hallgatja senki. Pedig de. Aki nem olvassa az egyik fostalicska kormánymocsadékot, az olvassa a másodikat, a negyediket, eljut hozzá a Mészáros megyei lapjában, a pofájába tolják a köztévé meggyalázott hulláján létrehozott trágyadombon, a fülébe makogják a fideszesített rádiók valamelyikén. Lehet, hogy külön-külön nem tűnik erősnek egyik sem, de együtt pókhálószerű burkot vonnak az egész ország köré. Aki kikéri magának, hogy őt ne fárassza senki ilyen hülyeségekkel, mert az ő érzékeny lelke nem rezonál erre, az nagyon téved ha azt hiszi, úgy majd megúszhatja. Nem fogja. Ő sem, mi sem. Senki. Összefogás nélkül nem. Egyenként vadásznak le mindenkit. Az utolsó kedves fanyalgó majd nyugodtan kapcsolja le a villanyt.
Megint ismételem Martin Niemöller német teológus örök érvényű szavait " Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, nem szóltam, hisz nem voltam kommunista... AMIKOR ENGEM VITTEK EL, NEM MARADT SENKI, AKI SZÓLHATOTT VOLNA". Ezért kell mindenről beszélni, akár többször is, hogy mindenki hallja, tegyen, együtt erősek vagyunk!