Kövér László szerint Székelyföldnek és a székelységnek történelmi kárpótlás jár Budapestről és Bukarestből egyaránt. Az Országgyűlés elnöke Székelyudvarhelyen beszélt erről szombaton, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ (SZÉK) felújított épületének avatóünnepségén.
Ilyés Ferenc, a Székelyudvarhelyi Egyetemi Központ ügyvezető igazgatója, (b) és Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke (j) megtekinti a felújított Székelyudvarhelyi Egyetemi Központot (SZÉK) 2019. október 5-én. MTI/Veres Nándor
Kövér László úgy vélte: a székelyek mindkét fővárosból elvárhatják a jó szót, mert
Románia és Magyarország erkölcsi értelemben egyaránt adósa Székelyföldnek és a székelységnek.
Székelyföld és népe ugyanis ezer év alatt Magyarországnak, száz év alatt Romániának adott többet, mint amennyit visszakapott tőlük.
Hozzátette: a 21. században sem Románia, sem Magyarország nem akarja elveszíteni a saját gazdasági erőforrásai fölötti rendelkezést, a szülőföld megtartó erejét, értékteremtő munkavállalóit, ezért mindkét országtól elvárható a cselekvés azért, hogy mindez Székelyföldön se történhessen meg. A házelnök szerint ez Romániának állami, Magyarországnak pedig nemzeti kötelessége, emellett a közös regionális érdek is ezt kívánja. Magyarországnak érdeke, hogy Románia is hozzáadjon Közép-Európa erejéhez, Romániának pedig érdeke, hogy ne vesztese, hanem egyik nyertese legyen Közép-Európa politikai és gazdasági megerősödésének.
"Mindkét esetben az út Székelyföldön és Erdélyen keresztül vezet"
- állapította meg Kövér László.
A házelnök Budapest és Bukarest múltbeli hibáinak tulajdonította, hogy Székelyföld a megfelelő infrastruktúra hiánya és az örökös tőkehiány miatt a múltban Magyarországnak, jelenleg pedig Romániának az egyik legelhanyagoltabb régiója. Az Országgyűlés elnöke megkövette a székelységet azért, hogy az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az Országgyűlés a liberális gazdaságpolitika jegyében a birtokrendezési törvényekkel felszámolta az addigi székelyföldi közösségi tulajdonformát, amely a legerősebb gazdasági kapocs volt a székely ember és a szülőföldje között.
Kövér László felidézte: Székelyudvarhely önkormányzata megelőzte a magyar államot, amikor három évvel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozása előtt 1998-ban magyarországi egyetem kihelyezett tagozatát fogadta a városba, és a székelyudvarhelyi felsőoktatást fenntartotta, bővítette. A házelnök elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar állam által fenntartott erdélyi Sapientia egyetem is szakot vagy szakokat indítson Székelyudvarhelyen.
A Székelyudvarhelyi Egyetemi Központban jelenleg az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnöki alapszakán, az Edutus Egyetem kereskedelem és marketing alapszakán, a Pannon Egyetem vidékfejlesztési és agrármérnök alapszakán, illetve a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakán tanulhatnak székelyföldi diákok.
A központ felújítása során a Bethlen Gábor Alap támogatásával és más források bevonásával kicserélték a háromemeletes épület nyílászáróit, felújították a vizesblokkokat, újrafestették az épület külső és belső falait, és fejlesztették a berendezéseit.
(MTI)
38 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Te üres fejű bugris barom!
A székely talán nem magyar? Vagy a jász, vagy a kun, vagy a palóc?
Az, hogy te egy tarka-barka összehányt etnikai katyvasz vagy azt minden itt közreadott szavad elárulja, te csatorna hab! Vagy ahogy a német mondja "abschaum"!
Az, hogy ki a magyar azt nem az állampolgári jogállása, hanem családgenealógiai háttere alapján meghatározható etnikai összetétele dönti el! Miért lenne "magyar" (etnikai, eredetközösségi értelemben) egy olyan személy akinek a nyolc dédszülőjéből kettő sváb, kettő szlovák, kettő zsidó, kettő tót? MIÉRT? Az ilyen személy nem más, mint Magyarországon megtelepedett különféle etnikai kisebbsége magyar állampolgári jogállású polgára. Az etnikai, etnikai-eredetközösséghez, egyben történelmi sorsközösséghez való tartozás nem azonos az állampolgári jogállással.
Sajnálom, hogy itt a Propeller liberális véleménybuborékban lakóknak külön órát kell tartanom evidens dolgokról.
Új hozzászólás