Én már csak egy ismerős vagyok a lányaimnak

Mi történik, ha egy apa önkényesen elviszi a gyerekeket, és nyolc hónapja egy vasráccsal elzárja őket az anyjuk elől? Ibolya és most másfél éves ikerlányai történetéből úgy tűnik, szinte semmi. 2019 novembere, Budapest. Egy VII. kerületi lakóház első emeleti körfolyosóján kabátban üldögél egy nő. Elsőre nem világos, mit csinál. Messziről olyan, mintha a bejárati ajtót festené vagy takarítana. Gügyörészik. Egy hirtelen mozdulattal lekapja fejéről a kötött sapkát és játszani kezd vele. Az ajtó elé érve látszik, hogy két kisgyereket próbál a ruhadarabbal szórakoztatni. A gyerekek a lakásban, a nő a folyosón. Egy zárva tartott vasrács választja el őket. Én már nem anya, csak egy ismerős vagyok a lányaimnak. Ha Ibolya történetének legdrámaibb mondatát kellene kiragadni, ez lenne az. Nyolc hónapja jár egy VII. kerületi lakáshoz, ahol egy ajtóra helyezett rácson keresztül érintkezhet másfél éves ikerlányaival, akiket a rendőrség és a gyámhatóság tudtával édesapjuk tart tőle elzárva...