A zsúfolásig megtelt a Szent István-bazilika.
Karácsonykor Isten feltárja előttünk önmagát és beavat minket saját emberségünk titkába is: az ember olyan lény, akinek az élete szeretetből indul és a szeretetbe tart
– mondta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a fővárosban szenteste.
A zsúfolásig telt Szent István-bazilikában Erdő Péter arról beszélt: a betlehemi történet két szálon fut. Egyfelől a születés hétköznapi, nagyon is emberi képét látjuk, másfelől
felfedezzük benne az isteni terv megvalósulásának eseményét.
Az angyal ezt a jelet adja pásztoroknak:
gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.
Ebben a képben a pólya mutatja az újszülött ember gyengeségét.
Újszülöttként
nem is maradnánk életben, ha nem karolnának fel, nem táplálnának, nem melegítenének minket
– mondta.
Hozzátette: ennek az első szeretetnek, ennek az első közösségnek a legfényesebb megjelenése a karácsonyi ünneplés, az otthon és a család biztonsága. Ez él az ember emlékeinek mélyén, erre vágyik évtizedek múltán, idős emberként, és ebbe a szeretetbe vágyik vissza akkor is, amikor a földi élettől búcsúzik.
Erdő Péter úgy fogalmazott:
életünk kezdetén gondoskodásra szorulunk, majd kibomlik, kivirágzik az életünk, hogy magunk is gondoskodni tudjunk másokról, gazdagítani tudjunk másokat, és végül az emberi szeretetből eljussunk, hazataláljunk magának az alkotónak a szeretetébe.
Szólt arról is: a betlehemi képben a jászol, az etetővályú már arra utal, hogy
Jézus táplálék, ő az élet kenyere. Ő az, aki táplálja szeretetünket, és ő az, aki erőt ad családjainknak
– mondta.
Isten tehát nem csak eljött közénk, de velünk is maradt. Velünk maradt tanításában, megváltó művében, legkülönösebb, legáthatóbb módon pedig a szentmisében és az oltáriszentségben
– tette hozzá Erdő Péter.
Cikk- és címlapkép: MTI/Mohai Balázs
(MTI)
17 hozzászólásarrow_drop_down_circle
nol.hu/data/cikk/1/52/46/39/cikk_1524639/tarsolyerdo.jpg
Én aztat szeretném kérni tőled, Erdő Péter bácsi, hogy magyarázd már el a nagyérdeműnek, hogy is van az, hogy az ember halála után a lelke - a cselekedetei szerint - megy a mennybe, ahol "örö bódottá", vagy a pokolba, örök szenvedés, vagy a purgatóriumba, ahol félóránként tisztító hamvasztás - füstszag előttem, füstszag utánam, és egyszercsak valamikor (mert miért ne?), lesz végső feltámadás, amikor is újra eggyesül a test a lélekkel ??? ???
(Aki úgy érzi, hogy ennek semmi értelme, annak van igaza!)
Aki nem ismeri a Bibliát nem ismeri Istent. Bár a teremtésművéből is megismerhető Isten hatalma és istensége, de ezt is a Bibliából tudjuk .) (Róma 1,20)
Sajnos, a sok bonyolult dogmatikus hamis tanítással, még az esélyt is elveszik az emberektől, hogy megértsék a lényeget Istenről, a szándákáról, a jövőről.
Pedig olyan egyszerű...
Olyan logikus...
Olyan tiszta...
Annyira hihető...
Annyira reménylhető...
Annyira szerethető...
Még nem döntöttem el, de lehet, hogy írok pár gondolatot (Istenről, ítéletről, életről-halálról, jövőről - csak a szokásos semmiségekről, amik kicsit sem érdeklik az embereket)
Bár nem érdemlem meg én sem, és mások sem érdemelnek meg engem (Ez intellektuális humor volt - újra. Sajnálom?)
Elképesztően hülye tudok lenni, de azt is intellektuálisan oldom meg (bár olyankor még én sem értem magam).
Tudod, te pénznyelő a semmiért köcsög sátánista Erdő Péter, amikor a mennyből a "zangyal végén az egész látható városrész sötétbe van borul, csak a parlament van díszkivilágítva?
Hamarosan a sötétség...
(nem a sötét középkor a megdöbbentő, hanem a sötét legújabbkor!)
Új hozzászólás