Angela Merkel kancellárban bíznak leginkább a németek a hazájuk vezető politikusok közül – mutatta ki egy vasárnap ismertetett felmérés.

Angela Merkelben bíznak leginkább a németek

Fotó: Fabian Sommer / picture alliance - Getty Images

A Bild am Sonntag című lap megbízásából készített közvélemény-kutatásban 18 vezető politikus megítélését vizsgálva azt kérdezték választópolgároktól, hogy 2020-ban is fontos szerepet kell-e betöltenie az adott személynek.

Az igennel válaszolók aránya Angela Merkel esetében volt a legnagyobb, 40 százalékos. Ez megegyezik az előző felmérésben kimutatott értékkel.

A második helyen a kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik tekintélyes politikusa, Friedrich Merz végzett 36 százalékkal, ami 3 százalékpontos erősödést jelent. Friedrich Merz leginkább a CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer legfőbb párton belüli riválisaként ismert.

Kettejük küzdelmében az idén Friedrich Merz volt sikeresebb, ezt jelzi az is, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer a Bild am Sonntag megbízásából az Emnid közvélemény-kutató társaság által készített felmérésben a hetedik helyen végzett, 29 százalékot ért el, ami 16 százalékpontos gyengülés az egy évvel korábbihoz képest.

A legnagyobb mértékben Markus Söder bajor kormányfő, a Keresztényszociális Unió (CSU) – a CDU testvérpártja – elnökének megítélése javult; a tavalyi 25 százalék után 35 százalék mondta azt, hogy a következő évben is fontos szerepet kell betöltenie a német politikában, amivel a harmadik helyet érte el.

A leggyengébben a CDU/CSU-tól jobbra álló, ellenzéki Alternatíva Németországnak társelnöke, Jörg Meuthen végzett, akinek a németek csupán 10 százaléka adna fontos szerepet 2020-ban.

Ugyancsak igen alacsony a támogatottsága a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) új vezetőinek. Az egyik társelnök, Norbert Walter-Borjans 16 százalékot, a másik társelnök, Saskia Esken 15 százalékot ért el.

MTI

12 hozzászólásarrow_drop_down_circle

simmering73
Na még ez hiányzott az illiberális bandának. Priznicet mindegyikre.
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
namihami
Ezek a németek nem nézik, nem hallgatják a hivatalos magyar médiumokban megszólaló hazai szakértőinket? Hiába beszél nekik a magyar politikai elit?
verőce21
Nem telefontéma volt.
A magyar állampapírok tömeges eladásának harmadik napján, Magyarország miniszterelnöke felszállt a MALÉV menetrend szerinti berlini járatára.Két órával később, egy kimondhatatlan nevű német kancelláriaminiszter kíséretében a berlini Reichstagra néző, hipermodern kormányépület hófehér lépcsőjén ment felfelé. Európa 82 milliós motorjának, ennek a Németország nevű gazdasági behemótnak a parancsnoka, a dolgozószobájában várta.
A magyar miniszterelnök egyedül érezte magát. Nagyon egyedül. Előző este, a két ország külügyminisztere a találkozót negyven perc leforgása alatt szervezte meg. A miniszterelnök most járt itt először ebben a lélektelen, letisztult épületben. Semmi fényűzés, semmi hivalkodás, fémkorléátok, fehér márványfalak, puritán padlószőnyegek inkább egy forgalmas buszpályaudvarra emlékeztette, mint kancelláriára.

A második emeleti kancellári folyosón, lógott a falon ugyan néhány festmény, de az egész meglepő volt. A budapesti Parlament ehhez képest disneylandi csodapalota. Szinte kínos volt ilyen épületet látni, közben arra gondolni, dúskálnak a pénzben. Kinyitották előtte az ajtót, a testőrök lemaradtak, és a magyar kormányfő belépett Németország vezetőjéhez.
A kancellár felállt, de nem lépett előre, csak várt rá, hogy Ő odajáruljon elé. Borzasztó érzés volt, szinte megalázó. A kancellár azonnal úgy bánt vele, mint kisiskolással, akit most majd jól megszid a tanár bácsi. Ebből az egyetlen mozdulatból, az asztal mögött maradó kancellár néma várakozásából tudta, hogy hiába jött. Fölöslegesen. Ha itt, ebben a pillanatban sarkon fordulhat, ha elnézést kérhet, hogy bocsánat, tévedés, felejtsük el, akkor még megspórolhatná a következő egy órát.
A finom, kulturált leckéztetést ami persze udvarias helyzetértékelésnek lesz álcázva, de mégis precízen és könyörtelenül elhelyezi Magyarországot az európai térképen.
Természetesen egészen másképp látta a helyzetet. Készült is arra, hogy ezt elmondja. A Me. türelmesen hallgatta a selyempapírba...
verőce21
A Me. türelmesen hallgatta a selyempapírba csomagolt szemrehányásokat, amiket a német ipari érdekeket képviselő kancellár, arisztokratikus eleganciával pöccintett felé. A német bankok pár évvel ezelőtti különadóztatását, az élelmiszerláncok extraadóját, az E.ON elleni lépéseket, és így tovább. A kancellár csak mondta és mondta. Talán a Magyar Telekom megsarcolása fájt neki a legjobban.
”– Ezt mégis hogy képzelték önök, magyarok?” - A Magyar Telekom többségi tulajdonosa a Deutsche Telekom annak tulajdonosa pedig a német szövetségi állam, vagyis a német adófizetők. Mostmár nagyon kioktató volt a hangnem.
„- Amikor Önök mindenféle extraprofitra hivatkozva, felhergelik a szavazóikat a Magyarországon befektető külföldi cégek ellen, és különadókat vetnek ki rájuk, akkor a szó szoros értelmében, a szorgalmas, spórolós, német emberek zsebéből veszik ki a pénzt! Nem holmi szivarozó, pocakos milliárdosokéból!” – A kancellár a bőrszéken ülve, kidüllesztette és megveregette a hasát, mintha ő is egyike lenne az ilyen utálni való, dúsgazdagoknak. -„Önök meglopnak bennünket, németeket! Önök, akik nem dolgoztak szorgalmasan, csak henyéltek, eladósodtak, felélték a hiteleiket. Mégis, hogy képzeli ezt Magyarország?” – A kancellár, mindezt egy szuszra, tisztán, tagolva mondta el.
Hangjában nem lehetett érezni indulatot, egyszerűen csak tanárbácsisan, kioktatta a magyar kormányfőt. Ennek a tízmilliós, zűrös, Balkán felé csúszó, országnak a miniszterelnökét.
- ”A magyarok annyi, de annyi csalódást okoztak a Nyugatnak. Annyira másmilyenek voltak, mint amilyennek Berlinben, Párizsban, vagy éppen Londonban képzelték őket. Főleg, 1956 emléke alapján!” – ez járt most a német kancellár fejében, miközben a Deutsche Telekom fájdalmáról, a spórolós, csodaszorgalmas német emberfajtáról beszélt.
verőce21
Ez már sok volt. Tényleg sok. Ez a felsőbbrendűség, amit hiába próbált nyugodt hangvétellel leplezni. A gőg!
És Önök hogyan képzelik? – A magyar miniszterelnök kérdése a levegőben maradt, mert nem mondta meg rögtön, hogy mire gondolt.
Inkább lassan előredőlt a székében. Elengedte a hideg acélkarfát, és rákönyökölt a takarékos, pár centi vastag asztallapra. Félretolta a közéjük állított rózsákat – mit keresnek itt rózsák, micsoda műmájerek ezek a németek, gondolta a mozdulat közben - Aztán, amikor már nem lehetett a rózsák mögé bújni, akkor a magyar kisdiák, választékos némettudással, visszabeszélt a meglepett tanárbácsinak.
”Mégis, hogy képzelik, hogy a bankjaik, értelmetlen, becsapós hitelekkel adósságba kergetik fél Kelet-Európát, sőt, a portugálokat, a spanyolokat, a görögöket? Tudatlan emberek millióit! Aztán amikor azok beleroppannak a hiteleikbe, akkor vegyük például a görögöket, pökhendien lusta népségnek, tzatziki - (lila hagyma, 1 kígyóuborka, 2 szál bazsalikom, 5 evők. olíva olaj, 2 evők. ... 4 evők. tejföl, 1 doboz natúr joghurt) - evőknek csúfolják őket.” – A kancellár nem is értette, hogy a magyar kormányfő miről beszél, de nem kellett sokáig várnia a magyarázatra.
- Mégis, hogy képzelték, azt 2011 közepén, hogy az eladósodott görögöket – tulajdonképpen persze a Görögországban veszteségeket elszenvedő kapzsi német bankjaikat -, csak akkor hajlandók kisegíteni, ha Athén ötvenmilliárd eurónyi vagyont privatizál? Arra kényszerítették a tatzikievőket, hogy adják el a legértékesebb állami vagyont. A pireuszi kikötő termináljait pl., az athéni vízműveket, az ottani szerencsejáték vállalatokat, és persze, ha már a csoda becsületes Deutsche Telekom is szóba került, előírják nekik, hogy a görög állami telefontársaság 46%-nyi tulajdonrészét is? Mint mi magyarok egykor a Matávot.
A német kancellárnak kezdett nem tetszeni a hang, a történet, felemelte a kezét, mint aki szót kér, de nem kapott. A magyar miniszterelnök mostmár befejezi, ha törik, ha szakad,...
verőce21
- Ha jól tudom, kancellár úr – váltott kicsit enyhébb hangnemre a magyar miniszterelnök -, ha jól tudom, a telefontársaság majdnem ötven százalékos tulajdonrészéért, járó milliárdokat, már nem is a görögöknek, hanem egyből azokhoz a német bankokhoz küldte, amiknek Athén tartozott. Mi történt tehát? – Egyik német vállalat utalt a másik német vállalatnak milliárdokat, ők a pénzükhöz jutottak, miközben a görögök soha nem is látták azokat a milliárdokat, amiket most mégis nekik kell majd visszafizetniük. És nyögni fogják évekig.
Cserébe mindezért, a behemót német állam, zsebre tette a görög telefontársaságot, az is az Önöké lett, nemcsak a hitelek kamatai! Sőt, a németek olyan arcátlanok, hogy ezek után elvárják, hogy a tatzikievők mindezt még meg is köszönjék nekik. – A magyar miniszterelnök felállt, oldalához szorította mind a két kezét, úgy szavalta a következő mondatokat: -„Köszönjük szépen, kedves szorgalmas német emberek, hogy ilyen rafináltan kifosztottatok bennünket! Hogy tönkretettétek Görögországot! A Frankfurtban kibocsájtott eurótokkal, bankjaitokkal!” – Újra leüllt. – Úgyhogy az Ön kérését idézve, én is azt szeretném tudni, hogy mégis, hogy képzelik ezt Önök, németek? Ezt a fajta európai rendet? Ezt a modern kori leigázást?

A kancellár érezte, hogy emberére akadt, és szinte bocsánatkérően, mentegetőzve közölte, Ő azzal a választási ígérettel került hatalomra: - Az uniós országokon mostantól úgy segíthet Németország, ha cserébe azonnal tulajdont, értékesíthető vagyont kap cserébe! Mint a görögöknél. Ha Magyarország erre hajlandó lesz, eladni a termőföldjeit, az ásványvízkészletét, meg amije még maradt, na majd akkor jöjjön vissza a kisdiák. Addig ő annyit tud mondani innen Berlinből, hogy hajrá Magyarország!
„Európa” cserbenhagyta Budapestet.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.