Sok minden történt a kritikussal és sok mindenkinek köszönetet is mondott.
Az év első napján a kritikus, publicista osztott meg egy hosszabb posztot, amiben az írta, hogy egy rettenetesen nehéz éven van túl:
szembesültem a szülői szerep kiszolgáltatottságával, egy gerincsérv és egy operáció képében szembesültem a testem törékenységével, megérintett a halál üressége, melyre a pszichém pánikrohammal reagált.
Azt is írta, hogy:
Elvesztettem az anyámat, életem hatalmas asszonyát – amint Weöres Sándor fogalmaz. Soha nem tapasztalt gyűlölet örvénylett körülöttem, amikor elindultam a főpolgármester-választáson, mert úgy hittem és hiszem, hogy a Sétáló Budapest programja kínálja a megoldást a főváros, a mérsékelt centrum pedig az ország gondjaira.
Puzsér szerint életében először úgy érezte, hogy ez a teher már sok, hogy megtörik az ereje a csapások súlya alatt.
Sokszor morzsánként söpörtem össze magam, hogy ringbe tudjak szállni, és volt néhány olyan pillanat, amikor be akartam dobni a törülközőt. Az új év küszöbén elsőként azoknak mondok köszönetet, akik mellettem álltak, és tartották bennem a lelket.
– írta.
Végül megköszönte a több száz szakértő és aktivista munkáját, melynek révén választási alternatívát adtak Budapestnek, és megköszönte a harmincezer budapesti állampolgár szavazatát.
Precedenst teremtettünk arra, hogy különböző identitású civilek egy ügy mentén maffiaháttér és pozícióéhség nélkül is képesek lehetnek a közös cselekvésre
– tette hozzá.
Címlapkép: YouTube/Puzsér Róbert
Hát, igen, három különböző identitású civil az már tömeg.
Puzsér mögött tömegek álltak. Néhányszor hárman. Úgy tűnik a sok kis tömeg nem megy sokra. Maffiaháttér nélkül.
A pozícióéhség azért az meg volt szerintem, csak jól titkolták.