Közel kétszer annyi magyar fiatal takarít meg, mint tíz éve

Az anyagi nehézségek mellett itt van még az az általános hangulat, ami jellemzi az országot és ami elől kitérni nem lehet. A kedvetlenség, a háborús pszichózis, az ingerültség, félelem. Nem mindenki képes és hajlandó olyan munkahelyen dolgozni, ahol nem biztos a helye, mert bármikor jöhet valamelyik fejes rokona és akkor ő repül, ahol egyébként alacsony a fizetés, a megélhetést is alig fedezi, megtakarításról, saját lakásról álmodni sem lehet. Sok fiatal nem akar albérletbe, vagy a szülőkkel közös lakásba gyermeket vállalni, nem akar rettegni, hogy ha nem elég óvatos és véletlenül véleményt mond a kormány tagjairól, vagy a rendszer működéséről, akkor egzisztenciálisan kicsinálják őt is, a párját is,de akár a szüleit is. Biztos, hogy nem könnyű dolog más országban otthonra lelni, beilleszkedni egy idegen közegbe. De sok esetben nincs más mód arra, hogy ne a családi adókedvezmény-rezsicsökkentés-közmunka-éljenafidesz-hallgasmertráfázol-ingyenebéd-ingyentankönyv-éljenapárt által határolt legyélhálás-mocsárban alapítson valaki családot. Egyszerűbben szólva: sok magyar fiatal egyszerűen nem képes fogságban szaporodni. És nem is hajlandó. A gyermekvállalással nem lehet évtizedeket várni, ameddig kihal az az egy-két generáció, amelyik képtelen mit kezdeni a demokráciával és szabadsággal. Ráadásul nem is igazi opció, mert mindig újratermelődnek az erőskezű pártvezért vágyó, semmiért felelősséget vállalni nem hajlandó, a lehulló morzsáknak is örvendező alattvalók. Marad a csomagolás és az évenkénti egy-két látogatás, az interneten látott unoka. És marad a háborús pszichózis, az egyre tanulatlanabb, tudatlanabb, egészségileg és mentálisan is lepusztuló, folyamatos gyűlölködésben és egyre mélyebb szegénységben élő ország. scontent.fbud1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/74310451_2325620730893615_8012195215047655424_n.jpg?_nc_cat=111&_nc_ohc=BpngIXXMul0AQkHDzLtiAVUEolKKZzSLTwBxICMFvTNmkMEYpx8D-pWGQ&_nc_ht=scontent.fbud1-1.fna&oh=e0a446b295d9f993791f7864ad218317&oe=5EABAB3E