Keddi jóhiszemű sajtóesemény-látogatásunk szürreális jelenetekkel tarkított szociológiai terepmunkává lényegült át. A gyerekek, a gimisek és a nyugdíjasok is a föld alá mentek, persze egész más okkal. De miért lett ideges a félmeztelen kultuszköltő?

Egyszerű vidámparki sajtótájékoztatónak indult, ám fél napos, elborult földalatti utazássorozat lett belőle, a nekik szánt könnyűzenét elkerülő gyerekekkel, öntudatos médiafogyasztó gimisekkel és a vasbeton iránt szinte perverz érdeklődést mutató nyugdíjasokkal. Budapest kedd délelőtt és kora délután bizony leírhatatlan, felkavaró hely, ha tudjuk, hol keressük az élményeket.

Félelem és reszketés a négyes metróban

Eleinte ártalmatlannak tűnt: fél tizenegykor dzsungeltematikára fazonírozott vidámparki játékokat avattak. A főpolgármester-helyettesi gárda celeb-fele, Hagyó Miklós ráadásul el sem jött, pedig ha valaki, akkor ő már a jelenlétével biztosítja az esemény sztori-jellegét. Be kellett érnünk Horváth Csabával, egy közönséganimátor gorillával, aki mérsékelt sikereket ért el a feltüzelendő általános iskolai osztály körében, egy artista Tarzannal és egy meglehetősen apatikus kígyóval pózoló Jane-nel.

Félelem és reszketés a négyes metróban

A gyerekdalokat játszó Buborék együttes konkrétan üres nézőtérnek zenélt, ezzel dadaista performansszá változtatva a show-t – a semmibe kiáltott „gyertek közelebb!” és az „ezt ugye mindenki ismeri?” nem volt túl vidám látvány. A gyerekek közben megrohamozták a dzsungelesített vonatot, amelyet mi is kipróbáltunk: a szellem- és a hullámvasút bizarr (és itt-ott fröccsöntött műanyagos hatású), JetX-en edződött gyerekidegekre kalibrált egyvelege.

Félelem és reszketés a négyes metróban

Radikális helyszín- és célközönségváltással ellátogattunk a négyes metró Gellért téri állomására, amelyen a BKV teljes bejárást ígért. Ehhez képest két szintet egyensúlyoztunk lefelé pár nyugdíjas kíséretében, akik a beton összetevőjétől kezdve a Műszaki Egyetem süllyedéséig rákérdeztek mindenre, ám a munka közelébe nem engedtek senkit.

Félelem és reszketés a négyes metróban

Arról, hogy hogy áll a metró, semmi nem derült ki a látogatás alatt. Az azonban biztos, hogy dolgoznak rajta, vagyi minden munkás elfoglalta magát valamivel, ami az állami beruházásokat övező munkamorált tekintve (öten nézik, ahogy valaki lapátol) bíztató.

Félelem és reszketés a négyes metróban

Ekkor döntöttünk úgy, hogy a hírműfajokat magunk mögött hagyva szociólógiai terepmunka keretében értelmezzük a napot. Ennek jegyében ejtettük útba az Erzsébet téri Gödör Klubot, ahol azonban a huszas-harmincas korosztályt kiszorították a gimisek, éppen Németszótár Majális volt ugyanis. A szervezők úgy képzelték, hogy a középiskolások vevők a negédes jópofizásra, a színpadon pedig Markot akarják látni, aki élő fellépést ígért, pedig még csak tanul gitározni. A Vivaplusz-kompatibilis, de nyelvművelői ambíciókkal is bíró konferanszé azért kiszedte a közönségből, hogy az egyik legismertebb „új szó” az „izé”, a mai szleng alappéldája pedig a „csávó”.

Félelem és reszketés a négyes metróban

Üdítő intermezzó volt viszont a félmeztelen író-költő, Peer Krisztián feltűnése, aki a kapitalizmus mocskát kérte számon szegény fiútól. „Te mit akarsz eladni?” - ordított rá, majd látva, hogy mozdulnak a biztonságiak, elharapta a mondat végére illesztett trágárságot, és halált megvető bátorsággal távozott. Rövidesen mi is így tettünk, fejünkben egy némileg megváltozott Budapest-képpel – be kellett látnunk ugyanis, hogy az igazán szürreális jelenetekért nem kell hajnalig várni.

Félelem és reszketés a négyes metróban

2 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Lollipop
Horváth Csaba, a gorilla, valóban szürreális látvány a háttérben kígyókat nyakukba csomozó dzsungellányokkal :) The best photo. Merci.
rodeotigris
The real Budapest!
Ez lett belőle,így legalább tudjuk,hogy tényleg a gödör alján vagyunk.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.