Ez lehet valójában Amerika célja Magyarországon

Az Egyesült Államok minden hisztérikus itthoni elmélettel szemben nem a magyar kormány megdöntésére játszik és főleg nem az – egyelőre nem is látható – ellenzéket próbálja helyzetbe hozni – véli Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő a kitiltási botrányra utalva emlékeztet rá: ha az USA érdekei sérülnek, az amerikai vállalatok nyugodt szívvel kereshetik meg hazájuk hatóságait és kérhetnek segítséget problémáik megoldásában. Azonban ez csak egy kiinduló pont és nyilván nem olyan súlyú beavatkozást von maga után, mint amit az elmúlt hónapokban itthon tapasztaltunk – véli Tarjányi, aki szerint létezhet egy másik biztonságpolitikai ok is, ami miatt Washington továbbra is nyomás alatt tartja Magyarországot.

Ez pedig az a „hintapolitika” ami az elmúlt években megjelent Budapesten, és melynek köszönhetően egyre inkább elszigetelődünk az EU-n és a NATO-n belül. Tarjányi szerint Oroszországhoz és ázsiai szövetségeseihez való közeledésünk felveti a külföldi hírszerző elemzőkben a katona diplomáciai közeledés lehetőségét, mely azonnal biztonsági kockázat növekedést jelent Magyarország kapcsán. Nem egyszer látták Moszkva gazdasági segítségnyújtása kapcsán, hogy az később más „kérésekhez” is vezetett. Ez a fajta nyomásgyakorlás – magyarán most segítek, de később ezért akarunk valamit tőled – sokszor előfordult már a történelemben – emlékeztet rá.

Tarjányi úgy véli, senki nem várhatja hazánktól, hogy szakítson meg mindenfajta kapcsolatot Moszkvával, hiszen gazdasági szempontból számtalan területen együtt kell működnünk velük. Hasonlóan Németországhoz, Lengyelországhoz. A kapcsolat mélysége az, ami nem mindegy. Rendszeres lett politikánkban a „mást mondok és mást cselekszem elv”, ami kétségkívül hiteltelenné tesz bennünket szövetségeseink előtt. Ez egy bizonyos idő elteltével cselekvést váltott ki Washington és az EU részéről. Ezt látjuk ma – összegzi a szakértő.

Hogy milyen módon lehet beavatkozni külföldről, azzal kapcsolatban szerinte nyilván csak politikai beavatkozás képzelhető. Az elsődleges kijózanító beszélgetések, diplomáciai lépések (pl. kiutasítási ügy), gazdasági intézkedések (pl. EU-s források felfüggesztése), már megtörténtek.

A szakértő úgy látja, általában az EU-t és az USA-t nem a vezető személye érdekli egy-egy szövetségesi válság kapcsán, hanem a negatív folyamatok iránya, így elsősorban ezeken akarnak változtatni. Azonban a „hintapolitika” pont ezért veszélyes. Azonnal felveti azt a kérdést, mennyire lehet hinni a politikai partnernek, és ha ez már minimálisan is megjelenik, ott a következő kérdés... Ha kell, hogyan lehet változtatni a vezetésen kívülről? Ezt értik félre sokan, köztük komoly ellenzéki szakértők is, Tarjányi szerint. Azt hiszik, egy ilyen lépés lassan az ellenzék győzelmét hozhatja itthon. A valóság az, hogy ilyen helyzetekben a külföldi „politikacsinálók” első sorban az adott párton belüli vezető változásra fókuszálnak. Próbálják a diplomáciai, gazdasági lépésekkel az EU barát irányzatot erősíteni. Olyan régi vezetőket visszahozni, akik abszolút megbízhatók szövetségesi szempontból és bátran lehet nekik hátat fordítani. És a Fideszben vannak ilyen emberek – teszi hozzá.

Tarjányi Péter szerint biztonságpolitikai szempontból kívülről Magyarországra nézve, nem látható a demokratikus ellenzéki oldalon olyan erő, amely váltani tudná a kormányt. Egy totális Fidesz bukás könnyen hozhat komoly Jobbik előretörést, ami nem jelent megoldást Washingtonnak és Brüsszelnek. Emiatt a kormánypárt belső ellenzékének erősítést tudom elsődleges „forgatókönyvként” elképzelni politikai „beavatkozásként”. Tarjányi véleménye szerint nem volt véletlen pl. Navracsics Tibor EU-ba küldése a miniszterelnök oldaláról, hiszen nyilván tisztában van ezekkel a politikai „játszmákkal” és tudatosan védi folyamatosan a hatalmát.

A szakértő megjegyzi: ellenzéki oldalról csak az USA rendcsinálását látják a mindennapokban és az orruk előtt lévő politikai összefüggéseket nem. Tarjányi szerint egyfajta csodavárással azt hinni, hogy a belső problémáinkat külföldről teljesen meg fogják oldani, buta és utópisztikus gondolkodás. A tüntetések eddig hangulatot jelző „valamik” voltak, de nem jelentettek politikai alternatívát. Valami ellen mindig egyszerűbb, mint a valamiért. Ez utóbbi programot, szervezést, felelősen gondolkodást feltételez. És ebből még hiány van ellenzéki oldalon – zárja gondolatait.