Jaroslaw Gizinski a Rzeczpospolita című lengyel napilap hétfői számában arról ír, hogy míg a legtöbb európai ország Putyint „majdnem nemkívánatos személynek” tekinti, Budapestre az orosz elnök „ünnepélyesen üdvözölt vendégként” érkezik . A cikkíró úgy véli, a látogatás fő okaként emlegetett magyar-orosz gázszállítási szerződés „inkább csak ürügy”, a látogatás az Európai Unió – és mindenekelőtt a közép-európai államok – politikai megosztottságáról árulkodik.
Gizinski megkérdőjelezi, hogy a keleti nyitás csak a Nyugathoz fűződő gazdasági viszony pragmatikus kiegészítése lenne, úgy látja, hogy politikai vetülete is van, s ezt Szijjártó Péter személyesíti meg külpolitikájával – így Gizinski –, a jelképe pedig a paksi erőmű bővítéséről aláírt „gigantikus szerződés”.
Budapest az Oroszország-politika „tisztán gazdasági pragmatizmusáról”, a geopolitikai adottságok kényszeréről próbálja meggyőzni európai partnereit, valamint arról is, hogy Magyarország nem akarja „a közös nyugati fronton rést ütni", „nem Moszkva trójai falova” – a gazdasági érdek elvégre több európai országot fűz Oroszországhoz.
Orbán Viktor nem ellenezte nyíltan az Oroszország elleni szankciókat, „bár folyton hangsúlyozta, hogy ártanak Magyarországnak”, és az ukrajnai helyzet értékelését sokáig „úgy kerülte, mint a tüzet”. A kárpátaljai magyar kisebbség védelmét Gizinski „kétségtelenül megalapozottnak” minősíti, de rámutat, a téma Ukrajna szempontjából a lehető legrosszabb pillanatban került elő. A magyar kormányfő pénteki kijevi látogatásának célja – Gizinski szerint – az volt, hogy a kormányt oroszpártisággal vádoló bírálókat lecsillapítsa, a szerző azonban úgy véli, „nem mindenkit sikerül ily könnyen meggyőzni”.
Alulírott az ÖTVENHATOS EMLÉKBIZOTTSÁG elnöke magam és társaim, valamint minden demokratikus érzelmű polgár nevében felháborodottan tiltakozom az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékének meggyalázása ellen a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben. Az internetről értesültem, hogy az ’56-os szovjet agresszió során meghalt szovjet katonák parcellájában történelemhamisító egykori feliratot restauráltak „ dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956 októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért”.
Ellenforradalomnak nevezni a forradalmunkat – gyalázatos. A történelmünk újabb meghamisítása mellett erkölcstelen, és népünk büszke napjainak és áldozatának meggyalázása. Éppen akkor vették el a pár napja kivívott szabadságunkat, amelyet csak 33 év múlva szerezhettünk vissza.
A halott katonák szintén a szovjet önkény áldozatai voltak. A Szovjetunió megszűnése után Oroszország első elnöke, Borisz Jelcin megkövette a magyar országgyűlésben a magyar népet a kéretlen szovjet agresszió miatt, és bocsánatot kért. Mi ezt a gesztust elfogadtuk. Felháborítónak tartom, hogy a jelenlegi szervilis magyar kormány lábbal tiporja ’56 emlékét. Minden erőmmel azon leszek, és arra hívok minden tisztességes embert, hogy ’56 méltó helyére visszakerüljön.
2015-02-16 éjjel
Mécs Imre