Testközelből a nizzai terrortámadás – az MSZP szóvivője is átélte a borzalmakat

Budai Bernadet MSZP-s szóvivő is Nizzában tartózkodott csütörtökön, ahol egy kamionos terrorakció következtében legalább 84 ember halt még.

A 444.hu-on olvasható, hogy mit élt át a tömegpánik alatt, és mi játszódott le a borzalmakat testközelből tapasztaló emberekben:

Egy buszos úton voltunk kint Nizzában a barátommal. 14-e volt az utolsó nap, azt terveztük, hogy lemegyünk a tengerpartra, megnézzük a tűzijátékot, aztán visszasétálunk a buszhoz, és indulunk haza Magyarországra.

Az első dolog amit észrevettem, hogy három lány szalad el mellettünk. Először azt gondoltam, hogy a villamoshoz rohannak, még eszembe is jutott, minek sietnek, az úgyis tömve lesz. Még egy lépést se tettünk, és újabb emberek rohantak el mellettünk. Akkor már gondoltam, hogy valami baj van. Lógott valami vihar lába, és még egy pillanatra próbáltam abban reménykedni, hogy talán az eső elől rohannak, vagy ilyesmi, de persze lehetett látni az arcokon, hogy nem erről volt szó. Mi is futásnak eredtünk.

Én még sosem éltem át ilyet, hogy milyen a tömegpánik, amikor az emberek rohannak, kiabálnak, a gyerekek sírnak, elesnek, az emberek átgázolnak egymáson.

Nem értettük, hogy mit kiabálnak, de tudtuk, hogy nagyon nagy baj van. Hatan voltunk egy csoportban, mondtam, hogy próbáljunk a mellékutcák felé menni, valahogy volt benne egy ösztönös érzés, hogy ott nem lesz baj.

Futva mentünk vissza a mellékutcákon a buszig. Ott derült ki, hogy a 45 fős magyar csoportból nincs meg mindenki. Valaki a villamoson ragadt, azt megállították, de nem nyitották ki az ajtókat. Még kb fél óra volt, míg mindenki visszaért. Közben néztük a neten, hogy mi történik, akkor már egyértelmű volt, hogy terrorakció.

Én csak akkor nyugodtam meg, vagy ez pánik érzés akkor múlt el, amikor elindult velünk a busz.

Mindenki kezdett hazatelefonálni, megnyugtatni a szeretteit, hogy jól van.

Egészen az osztrák határig nagyon sok fegyveres ellenőrzőpont volt, a városból kifelé, az autópályán végig. Éjszaka, olyan 2-3 felé az emberek csak némán ültek. Nem aludtak, nem beszéltek, csak néztek ki az ablakon.