Az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) közzétette a tavalyi végleges adatokat tartalmazó jelentését.
Ebből kiderül: mind a vásárlóerő-paritáson számolt GDP, mind az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) alapján Magyarország a lista utolsó negyedében található.
Luxemburgban az egy főre jutó GDP 264 százaléka volt az uniós átlagnak, a második helyen áll Írország, az átlag 177 százalékával. Az utolsó helyezett Bulgáriában ez az arány mindössze 47 százalékot tesz ki.
Összesen 11 tagállamban – Luxemburg és Írország mellett Hollandia (128 százalék), Ausztria (128 százalék), Dánia (127 százalék), Németország (124 százalék), Svédország (124 százalék), Belgium (119 százalék), Finnország (109 százalék), Nagy-Britannia (108 százalék) és Franciaország (106 százalék) – haladta meg az uniós átlagot az egy főre jutó GDP.
Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriába ugyancsak 10 ország került be. Megközelítette az átlagot Olaszország (96 százalék) és Spanyolország (90 százalék), majd sorrendben Málta (88 százalék), Csehország (87 százalék), Szlovénia (83 százalék), Ciprus (82 százalék), Portugália (77 százalék), Szlovákia (77 százalék), Észtország (75 százalék) Litvánia (75 százalék).
A maradék hét ország közül Lengyelországban az egy főre jutó GDP 69 százaléka volt az uniós átlagnak, majd Görögország és Magyarország következik egyaránt 68 százalékkal. A sereghajtó Lettországban 64, Horvátországban 58, Romániában 57, Bulgáriában pedig 47 százalékra rúg ez az arány.
(fotó: Népszava)
Az egy főre jutó GDP ugyan gyakran használatos az országok jóléti szintjének mutatójaként, azonban nem feltétlenül alkalmas a háztartások életszínvonalának kifejezésére. Ez utóbbi célra jobban megfelel az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás.
Az AIC-mutatót nézve is Luxemburg az első, az EU-s átlag 137 százalékával és Bulgária az utolsó az átlag 53 százalékával. Az átlag fölött tíz ország teljesít: Luxemburg mögött Németország (123 százalék), Ausztria (119 százalék), Dánia (115 százalék), Nagy-Britannia (114 százalék), Belgium (114 százalék), Finnország (114 százalék), Franciaország (112 százalék), Hollandia (111 százalék) és Svédország (111 százalék).
Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriában 13 ország szerepel: Olaszország (99 százalék), Írország (96 százalék), Ciprus (90 százalék), Spanyolország (88 százalék), Litvánia (83 százalék), Portugália (82 százalék), Málta (80 százalék), Csehország (78 százalék), Görögország (77 százalék), Szlovákia (77 százalék), Szlovénia (75 százalék) és Lengyelország (74 százalék) és Észtország (71 százalék).
A maradék öt ország csoportját Lettország vezeti 66 százalékkal, majd Magyarország következik 63 százalékkal, Románia 59 százalékkal, Horvátország 58 százalékkal, végül pedig Bulgária 53 százalékkal.
gazdagodásuk forrásának tekintik a politikusi pályát. A korrupció megöli a fejlődés lehetőségé,
lassan néhány család kezébe kerül minden, aminek a köz javát kellene szolgálnia. A Mészáros
família közel 7 000 hektár termőföldre tette rá a kezét eddig. Néhány család – néhány Orbán
Viktorhoz közeli család – kezébe kerülnek a földek, erdők, kastélyok és ami még ennél is
nagyobb baj, az egyes piaci ágazatok is.
Mészárosok, Tiborczok, Garancsik és Simicskák – ne feledkezzünk meg róla – rabolják le a
piacokat, lehetetlenné téve a magyar vállalkozások piachoz jutását és fejlődését. A most
megindult béremeléseket sem a gazdasági fejlődés, hanem a kényszer hozta magával. A
munkáltatók kénytelenek bérfejlesztéseket végrehajtani, mert nincs munkaerő. És nem azért
nincs, mert a piac felszívta őket, hanem azért nincs, mert elvándorolt a munkaerő. A külföldön
dolgozó 7- 800 ezer magyar (vagy talán több, erről nincsenek hiteles adatok) a munkaképes korú
lakosság 10-15 százalékát teszik ki, vagy ennél is többet. Ezek a munkavállalók nem a magyar
államkasszába fizetik az adókat, járulékokat.