Többsebességes Európa és piaci liberalizálás otthon: Macronnak nehéz dolga lesz elnökként az elemzések szerint.
Franciaország vasárnap elnököt választott, a második fordulóban a szélsőjobbos Marine Le Pennel szemben a centrista Emmanuel Macron szerezte meg a szavazatok 66 százalékát.
Macron egy év alatt rakta össze pártját, az En Marche-ot, az elnökválasztási győzelme után azonban neki kell állnia, hogy a közelgő tényleges választásokra is fölkészüljön.
Azt már az elnökválasztás előtt lehetett tudni, hogy az azóta elnöknek megválasztott Macron is szükségét látja az Európai Unió megreformálásának, csak nem olyan módon, ahogy azt Marine Le Pen (vagy éppen Orbán Viktor) elképzelte: nacionalista bezárkózás helyett a még nagyobb integrációban keresi a kiutat.
Emmanuel Macron szerint az unió közös gondjait integráltan kell kezelni, ez például lendületet adhat az időről időre megakadó közös uniós hadsereg felállítási folyamatának.
Többsebességes Európa
Az új francia elnök – Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan – támogatja a "többsebességes Európa" elképzelését. Ami a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy a nyugat-európai országok és az eurózóna államai tovább folytatnák az integrációt, a körön kívül maradtak meg azt csinálnának, amit szeretnének.
Az integrálás a gazdasági élet összehangolását is magával hozná az euróövezeten belül, valamint uniós közös pénzügyminisztérium (és miniszter) felállítása is tervben van közös költségvetéssel, és a gazdaságot felpörgető beruházásokat közös eurózónás költségvetésből finanszíroznák.
A leszakadó déli uniós államokat gazdaságélénkítéssel zárkóztatnák föl, ami a súlyos munkanélküliségre is válasz lehetne. Mindehhez az is kell, hogy Németország nem csak a termelési, hanem a fogyasztási oldalon is nagyobb szeletet vegyen az unióból (vagyis más országokból szerezzen be fogyasztási cikkeket, ne hazai piacról), vagy ha ez nem megy, akkor a déli államok hitelezésébe szálljon be nagyobb mértékben.
Ehhez azonban a déli uniós országoknak végre kellene hajtaniuk a közel egy évtizede folyamatosan halogatott strukturális reformokat. A németeknek pedig a gazdasági termelésükből kellene kicsit visszavenniük, mert túlsúlyuk megfojtja a többi uniós államot.
Visszafogott állam, nagyobb szelet a piacnak
Macron Franciaországban is változtatásokat tervez: hét százalékra csökkentené a munkanélküliséget, amely 1990 óta egyszer volt csak 8 százalék alatt. A hazai gazdasági életben éppen emiatt a túlszabályozó államot csökkentené, és a piacot erősítené.
Mindezekhez az erős francia munkajogi törvényeken is lazítani kell, ami egyben a munkavállalók jogainak nyirbálásával is együtt jár a munkaadók javára.
Az állam túlköltekezését is visszafogná Macron, tervben van 120 ezer közszolga elbocsátása, a költségvetési hiányt 3 százalék alá szorítaná, adócsökkentést akar (cégeknek és magánszemélyeknek egyaránt). Mindeközben 50 milliárdos beruházási alapot hozna létre, leginkább a fenntartható iparra fókuszálna. A szociális hálón viszont nem változtatna.
A gazdasági liberalizáció, a munkavállalókat hagyományosan erősen védő törvények megnyirbálása már Hollande leköszönő elnöknek is szerepelt a programjában, de 4 évtizeddel ezelőtt Giscard d’Estaing is hasonlót akart. Mindketten megbuktak.
Macronnak tehát globalizálnia kell a francia gazdaságot, ami viszont a franciák jó részének annyira nem tetszik, viszont magának a gazdaságnak szüksége van erre, hogy kilépjen a mostani helyzetéből, és újra pörögni kezdjen.
Macron választás után elmondott beszédében a szélsőséges Le Penre szavazóknak is üzent, mint mondta, megérti félelmeiket és dühüket, és mindent megtesz azért, hogy öt év múlva ne legyen okuk szélsőségesekre szavazni. Macronra a második fordulóban leginkább azért szavaztak a felmérések szerint, hogy ne Marine Le Pen legyen az elnök.
Innen szép nyerni, ahogy a mondás tartja.
(Címlapi kép: MTI/EPA/Julien De Rosa)
véged van a politikai gazemberségednek.