Orbán Macronnal kezdte a napot

a dagadt törpe meghunyászkodott! =))

Lehet új fiúzni és az életkort/korábbi tapasztalatokat valamiféle érdemként felhozni egy vitában, de a helyzet az, hogy újfiúsága ellenére Macron már pontosan kiismerte az enyveskezű, vásárlónak álcázott gazembert, aki miután kifosztja a szupermarketet még pofázik is, hogy szar minőségű árucikkeket tartanak ott. Az a helyzet, hogy a barátság nem jár alanyi jogon, ahogy a tiszteletet is általában kiérdemelni szokás, nem gumicsizmás lábbal toppantgatva követelni. Remélhetőleg Macron véresen komolyan gondolja az Európai Unió megreformálását, aminek szerves része az is – az önkritikus, azonnali helyzetelemzés mellett – hogy amit egy ideje körülírva, becsomagolva lebegtetnek, azt meg is lépik. Hogy vagy leültetik a seggükre Putyin európai sakkfiguráit, vagy kertelés és hablatyolás nélkül elérik, hogy Európa hatékony, cselekvőképes egységként lépjen fel azokkal a veszélyekkel szemben, amelyekre csak közös válaszok adhatók, vagy hagyják tovább garázdálkodni és hazudozni az európai szélsőségeket lángra lobbantó, Orbánhoz hasonló megélhetési populistákat. Akik mindig mások háta mögé bújva igyekeznek saját felelősségrevonásukat megúszni, de akik mindig a legnagyobb pofával hivatkoznak a szuverenitásukra, amikor saját korrupt hatalmukról van szó.

@Eladott Ország: gratula ez a "miután kifosztja a szupermarketet még pofázik is, hogy szar minőségű árucikkeket tartanak ott. " megállapítás telitalálat

Megrágta és kiköpte-AZ ÚJ FRANCIA ELNÖKÖT-mint a mészáros szotyoláját!-

A címből az következik hogy Gorbán berendelte Marcont. Másrészt Gorbán csak itthon veri a nyálát polttiosztítópéter sintérsándor árnyékában. Ott nem találja meg a visszaigazolást kereső pillantásaira a haverok helyeslő bólogatásait.

kolozsvaros.com/wp-content/uploads/2017/06/orbanbrusszel.png
Orbán nyilatkozik delíriumos állapotban.
A látványosan szétcsúszott fejű és lelkű dakota fővezér, az idétlen öltönyével, a szotyolával
telepakolt zsebére dugott kezével illemtanból oktatja a megválasztott francia elnököt. A morál és az erkölcs felkent őreként hivatkozik az európai szokásjogra, amelytől ő még saját bevallása szerint is – a maga félázsiai habitusával – fényévekre kereng az űrben. Európa és Brüsszel megállításának életbevágó fontosságát az európai és brüsszeli emberek pénzéből dübörögtető, Európát minden megszólalásában köpködő, hibáztató, lesajnáló, elmarasztaló, lenéző, mintegy kívülállóként pellengérre állító szent küldetéstudat érvként hozza fel ebben a verbális izmozásban, hogy bírálója tapasztalatlan/fiatal, ezért majd megjön az esze, nem kell vele foglalkozni. Európa egyik legcsóróbb, leginkább kizsigerelt és lepusztított országának hangosan büfögő, minden eleganciát és civilizáltságot nélkülöző, kisstílű téeszelnöke újfent jól megmondta a magáét. És ebben az a legszebb, hogy már megint nem egy feddhetetlen államférfiú nyitotta szóra a száját, hanem Európa legkonszolidáltabb kleptokráciájának működtetője, aki a politikából és a közpénzből élésen kívül egész életében semmit nem alkotott, akinek a műveltsége és a kultúrája kimerül a siralmas magyar futball imádatában, a fehérvári huszárok kezdetű nóta óbégatásában és a szotyola fáradhatatlan köpködésében.