Elutasította a kétkamarás bukaresti parlament szenátusa hétfőn azt a törvénytervezetet, amely hivatalos ünneppé nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára.
Kép forrása: Pixabay
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) törvényjavaslatát csak 8 szenátor támogatta, 11-en tartózkodtak, 82-en pedig a tervezet elvetésére szavaztak.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A romániai munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió.
A hétfői plenáris vita során a kezdeményezők részéről felszólaló Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője azt mondta: az RMDSZ azt a normalitást szeretné intézményesíteni, amellyel az utóbbi két évtizedben viszonyultak a tisztségben lévő román miniszterelnökök és államfők a magyarság legfontosabb ünnepéhez, felköszöntve március 15. alkalmából magyar nemzetiségű polgártársaikat.
A tervezet leghangosabb ellenzője az ellenzéki Népi Mozgalom Pártját (PMP) vezető Traian Basescu korábbi államfő volt, aki azt állította: az RMDSZ tervezete a románok "megalázását" célozza, hiszen a magyarság "három nemzeti ünnepe" közül pont március 15-ét akarja "megünnepeltetni Romániával", amely szerinte a pesti forradalom 12. pontját, Magyarország és Erdély unióját, és az erdélyi érchegységi román-magyar véres összecsapásokat idézi.
"Nem a románság ellen irányult"
Cseke Attila felhívta Basescu figyelmét arra, hogy sem az RMDSZ törvénytervezete, sem maga az 1848-49-es forradalom nem a románság ellen irányult, az RMDSZ pedig nem Románia nemzeti ünnepeként, hanem a romániai magyarság napjaként akarja elismertetni március 15-ét.
László Attila, Kolozs megyei szenátor arra emlékeztetett, hogy több más romániai nemzeti kisebbség ünnepe kapott már hasonló hivatalos elismerést Romániában, az ilyen jogszabályokra pedig azért van szükség, hogy a pénzügyőrség ne emeljen kifogást a kisebbségi ünnepek finanszírozásáról szóló önkormányzati határozatok ellen.
A vitában sem az RMDSZ-szel parlamenti együttműködésről megállapodott kormánypártok, sem a szociálliberális koalíció ellen emiatt nacionalista támadásokat intéző ellenzéki Nemzeti Liberális Párt szenátorai nem kértek szót, a szavazáskor azonban egyöntetűen március 15. hivatalos ünneppé nyilvánítása ellen foglaltak állást.
Az ügyben a végső döntést a képviselőház hozza meg.
Amikor is Romániában az 1918-ban megtartott gyulafehérvári nemzetgyűlés emlékét
ünneplik. Amikor is a magyarországi románok 1228 képviselője kinyilvánította abbéli
nyilatkozatban testet öltött szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros –
összesen 26 történelmi vármegye – a Román Királysághoz csatlakozzon. Nagy Nemzeti Tanácsot választottak, miközben a gyulafehérvári vármezőn százezer ember ünnepelte az aktust. Szijjártó, létezett volna egyéb, civilizáltabb, vállalhatóbb módja is annak, hogy ezt kinyilvánítsd. Csak azzal nem lehetne hergelni a határon inneni és túli nemzettársakat. Kell az olajat önteni a tűzre, keménykedni, pattogni, mert a feszültségek élezése csak jót tehet a sanyargatott erdélyi testvéreknek. Akiket elnyom a román állam. Majd jön a magyar kormány és egy közleménnyel megvédi őket. Ki jár jól ezzel? Az elmúlt években egyetlen világos hangot nem hallottunk arról, hogy a lekenyerezésen, a kitalicskázott milliárdokon túl miről szól a magyar kormány nemzetpolitikája, hogy miként tervezi a magyar kormány a kisebbségi magyarok problémáinak megoldásához való hozzájárulást. A párbeszéd, az egy asztalhoz ülés alternatívája a taplóparaszt, bunkó utasítgatás. Egy 100 évvel ezelőtti, visszafordíthatatlan történelmi esemény fölötti, soha véget nem érő óbégatás. Ha valamivel szét lehet cseszni, nem csak két ország kapcsolatát, de egy szomszédos országban élő kisebbség helyzetét, ez a magas lóról bekeményítő faszakodás. Az exportált gyűlölködés. Kisstílű, provinciális és pusztító. Az ostoba, örökké békétlenkedő, önmagát újratermelő, parttalan, torz fajmagyarkodást. Nem kell együtt ünnepelni a románokkal, de állandóan aláásni, rontani a két ország közötti kapcsolatokat, felelőtlenség és tuskóság. Mert a diplomácia pont azért diplomácia és nem kocsmai verekedés, hogy nem férnek bele az ilyen húzások. De honnan is tudhatná ezt Szijjártó Péter nemzeti hős?