In memoriam: Notre Dame

Látom a híreket, és olvasom a neten, hogy Párizs egyik büszkesége gyakorlatilag porig égett. Életemben egyszer jártam ott, de részvétem mindenkinek, aki a kultúrát csak kicsit tiszteli. Bármelyiket. Nem attól, hogy keresztény, druida, mohamedán, vagy akár csak barlangfestő totemista, hanem azért, mert az emberi szellem terméke. Ugyanakkor olvasom, látom azokat a megjegyzéseket az interneten, amelyek már összeesküvés-elméleteket sejtetnek. Iszlamistát, zsidót, anarchistát, vagy bármilyet. Külön, vagy együtt. Négyzetre emelve és köbméterben is kiszámolva. Olykor az „úgy kellett nekik” mottóval is fémjelezve. Miért? Mert csak. S igen. Ezek az agyvíz-tolulások is az emberi szellem termékei. Ezekért is részvétem. Azoknak az Embereknek, akik még megőrizték legalább nyomokban a humánumot, az empátiát, a kultúra megbecsülésének képességét, de közelről kénytelenek ismerni azokat a biomorfokat, akik lábon hordták ki az agyhalált.