A sztálinista propagandát idézőnek nevezte szombat esti nyilatkozatában a lengyel külügyi tárca Vladimir Putyin orosz elnök minapi kijelentését, amelyben kétségbe vonta a Ribbentrop-Molotov paktum, illetve a Szovjetunió szerepét a második világháború kirobbantásában.
Putyin pénteken, az Eurázsiai Gazdasági Unió vezetőinek szentpétervári találkozóján ismét bírálta az Európai Parlamentnek a második világháború kitöréséről szóló szeptemberi nyilatkozatát, mely egyformán a háború kirobbantójaként kezelte a náci Németországot és a Szovjetuniót.
Putyin többek között úgy látta: a második világháború nem az 1939 augusztusában kötött német-szovjet Ribbentrop-Molotov paktum következtében tört ki, hanem az 1938 szeptemberében Németország, valamint Olaszország, Nagy Britannia és Franciaország által aláírt, Csehország határ menti területeit a Harmadik Birodalomnak átengedő müncheni egyezmény miatt.
A lengyel külügyi közlemény nyugtalanítónak találta, hogy Putyin hamis,
a sztálini totalitarizmus korszakára jellemző propagandát felidéző képet
mutatott be a háborús eseményekről, amit – mint rámutatnak – annak idején még Nyikita Hruscsov első szovjet párttitkár is elítélt.
Putyin szavai rombolóak nemcsak a lengyel és az orosz szakértők korábbi közös munkájára nézve, hanem rontják az orosz elnök elődjei, Mihail Gorbacsov és Boris Jelcin törekvését a megbékélésre és az igazság keresésére – áll a nyilatkozatban, amely szerint az 1939. szeptember 17-i, a Ribbentrop-Molotov paktumon alapuló szovjet támadás akkor következett be, amikor a lengyel hadsereg a német támadókkal harcolt. Ezzel a nyilatkozat Putyin azon szavaira reagál, miszerint 1939 szeptemberében a vörös hadsereg nem a lengyelek ellen harcolt, mert támadása azon lengyel területek ellen irányult, amelyeket már elfoglalt a német hadsereg.
A lengyel külügyminisztérium felidézi: a vörös hadsereg támadása után Lengyelország több mint fele került szovjet megszállás alá. A tömeges megtorlás során, 1939-1941-ben legalább 107 ezer embert bebörtönöztek, több mint 308 ezer lengyel állampolgárt pedig Szovjetunió keleti területeire deportáltak. 1939 és 1945 között a szovjet üldözéseknek (bebörtönzések, deportálások, kivégzések) összesen mintegy 566 ezer lengyel eshetett áldozatul, köztük van az 1940 katyni mészárlás 22 ezer áldozata – a kivégzett lengyel katonatisztek és értelmiségiek.
A lengyel diplomácia szerint a lengyel-orosz párbeszéd érdekében fel kellene újítani az úgynevezett "nehéz ügyekben" illetékes kétoldalú csoportot. A 2002-ben megalapított, azóta munkáját többször felfüggesztő lengyel-orosz munkacsoport közös nevezőkre jutott már többek között a második világháború kitörésének értékelésében.
A varsói közleményre reagálva Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő vasárnap azt mondta, hogy nem Moszkva, hanem Varsó képviselői ássák alá éve óta azoknak a szakértőknek a munkáját, akik a két ország történelmének és viszonyának bonyolult kérdéseit hivatottak tisztázni.
Az agresszív (lengyel) retorika, a fasizmus ellen harcolók emlékműveinek lebontása, az oroszellenes szankciók meghozatalába játszott hangadó szerep, mind egyenes bizonyítéka ennek
- szögezte le Zaharova.
(MTI)
Cikk- és címlapkép: pixabay.com
34 hozzászólásarrow_drop_down_circle
nemis szoktak a túloldalról fröcsögve ellenségképet keresni, dehogy.
a szerellő maj megjavíccsa a biztit, vagy kicseréli.
Óhogyne a lengyel nacionalizmus áldozatai,abban a világpolitika helyzetben hasonló őrült uszítás áldozatai mint a magyarok 56-ban a nyugati ,az USA segítséget várva az orosz tankok elé uszítása ,hogy a csapataink harcban állnak,a kormány a helyén van és közben elbőröndölt a jugó nagykövetségre.
A történészek a második világháború kezdetét a Lengyelország elleni német invázió megindításához (1939 szeptember 1-hez) kötik. Ez okozta ugyanis Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét, az 1939 augusztus 25-én aláírt védelmi egyezmény kötelezettségeinek eleget téve. A hadjárat néhány nappal a Molotov-Ribbentrop Paktum aláírása után kezdődött. Hitler és Sztálin 1939 augusztus 23-án megegyeztek ugyanis Kelet-Európa (és így Lengyelország) felosztásáról. Ebből a világ csak annyit tudott, hogy a két nagy diktátor megnemtámadási egyezményt kötött. A háttérben mindkét részről időnyerés állt: Sztálinnak fel kellett szerelnie hadseregét, pótolnia kellett tábornoki karát (melynek jelentős része áldozatául esett korábbi tisztogatásainak), Hitler pedig előbb a fő ellenségének tekintett franciákkal akart leszámolni, amihez szüksége volt arra, hogy keleti határai biztosítva legyenek. Mindkét nagy diktátor tudta tehát, hogy elkerülhetetlen köztük előbb-utóbb a háború, de 1939 őszén még egyiküknek sem állt érdekében az azonnali harc. Főleg EZÉRT született a megnemtámadási egyezmény közöttük. Mit gondolsz a lengyelek, akik még a németeknél is jobban utálták a szovjeteket, átengedték volna a szovjet hadsereget az országukon?
Ha Sztálin akart volna támadni, akkor Molotov-Ribbentrop paktum ide vagy oda, ezt mindenképp akkor teszi meg, amikor a németek már megkezdték a franciák elleni támadást.
nol.hu/velemeny/20110708-hogy_kerul_sztalin_csizmaja_hitler_asztalara_-1128581?fbclid=IwAR3wvgnKVYC0pyWRukkDz1HeqQbzPDn2lGgRomGqAcNU6sfGUwC5iQ4_iGc
Adolf Hitler azon kevesek közé tartozott, akik nem felejtettek, sőt tanultak az örmények tragédiájából. Egy beszélgetés során 1931-ben – tehát két évvel hatalomra jutását megelőzően – így fogalmazott hívei előtt: „…az emberek mindenhol egy új világrendre vágynak. Szándékunkban áll hatalmas kitelepítési politika bevezetése…emlékezzenek az örmények kiirtására.” 1939 augusztusában, a második világháború kirobbantása előtti napokban, Hitler egy konferencián beszélt tábornokaihoz Lengyelország közelgő megtámadásáról: „A mi erőnk a gyorsaságban és a brutalitásban rejlik. Dzsingisz kán nők és gyermekek millióit mészároltatta le. A történelem mégis csak az állam alapítójaként emlékszik rá. Számomra érdektelen, hogy a gyenge nyugati civilizáció mit fog rólam mondani…Ennek megfelelően készültségbe helyeztem halálfejes alakulataimat – egyelőre csak keleten – azzal a paranccsal, hogy könyörtelenül és szánalom nélkül küldjenek halálba lengyel származású és nyelvű férfiakat, nőket, és gyerekeket. Csak így tehetünk szert a szükséges Lebensraumra. Egyébként is, ki beszél ma már az örmények megsemmisítéséről?” A következő években Hitler bebizonyította, hogy nem a levegőbe beszélt.
És bizony az Anglia és Franciaország ezt elutasította ugye mixath hülyegyerek?Akkor beszéljünk a Molotov-Ribbentrop paktumról.
A paktum révén Sztálin időt akart nyerni. Tudta nagyon jól, hogy Hitler merre akar terjeszkedni. Mikor tudomást szerzett a Barbarossa-tervről és annak idejéről nem hitte el, hogy ilyen gyorsan felrúgja a megállapodást Hitler.
Így volt vagy nem így volt?minek maszatolsz folyton folyvást ???
ezen kár rugózni...a németek megelőzték a ruszkikat.,sőt a saz angolokat,franciákat is,nekik támadniuk kellett volna nyugatról..lehetett volna fordítva is...de nem így történt...
ergo ennyit a paktumodról...igaz nem tom" mi a lószart akartál mondani vele...
Pontosan ezért vonultak be a szovjetek a lengyelekhez és azzal a hadászati szándékkal ami Napóleonnál már bejött ,hogy távolabb tolni az ellenséget,minél hosszabb útja legyen harcolva a SZU belseje felé .
A paktum történelmi feltételeiről.
A történetírás megnyugtatóan tisztázta, hogy a szovjet-német megnemtámadási szerződés megkötésének három alapvető oka volt, melyeket feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha a paktum történelmi jelentőségét, „értékét” meg kívánjuk ítélni.[8] (Németország részéről a szándék nyilvánvaló volt: nem akart két fronton harcolni.) Ránki György a II. világháború történetével foglalkozó jeles és terjedelmes művében már az 1970-es évek elején megfogalmazta azt a történetírói konszenzust, amelynek napjainkban történő felülvizsgálatára fentebb utaltam.
Összefoglalóan. 1. A paktum szovjet aláírásának (és titkos záradéka[10]) döntő oka - a nyugat-európai nagyhatalmak ún. megbékéltetési politikája Hitler hatalomra jutása után, amely a müncheni egyezményben csúcsosodott ki. Ez a nyugati politika mindvégig, egészen a háború kitöréséig ( kísérlet egy „második Münchenre”) fennmaradt, mégpedig a náci birodalom példátlanul agresszív terjeszkedése ellenére: az Anschluss, Csehszlovákia feldarabolása, az I. és II. bécsi döntés, Danzig. Anglia és Franciaország mindenfajta nemzetközi szerződés és egyezmény ellenére csaknem mindent lenyelt, amit Hitler eléjük tett.
3. Sztálin a „kollektív biztonság” megteremtésére irányuló politikájának általános elutasításával párhuzamosan egyre fenyegetőbb problémának érzékelte, hogy a Szovjetunió a nemzetközi politikai erőtérben végletesen elszigetelődött. Ráadásul Sztálin tudta (hiszen éppen ekkor zajlott a Vörös Hadsereg lefejezése, a „megbocsáthatatlan bűn”), hogy a Szovjetunió nincsen felkészülve a háború megvívására.1939-ben a háború időpontjának kitolása számára élet-halál kérdésnek tűnt, hiszen München után egyértelmű volt, hogy Hitler kelet felé fordul. A kritikus történetírás sem kérdőjelezi meg az egyezmény megkötésének elkerülhetetlenségét, elismerve, hogy a szovjet kormány végső soron csak az egyezmény és a háború között választhatott. Ám hogy a paktumot a „bölcsesség” és az előrelátás (mint a szovjet történetírás általában) vagy a kényszerűség és korábban elkövetett hibák termékének tekintjük-e, az nyilvánvalóan történetszemléleti és kutatói elkötelezettség dolga.[12] Ám ezek az okcsoportok olyan történelmi összefüggések láncolatát foglalják magukban, amely önkényesen nem bontható szét.
tortenelemtanulas.blog.hu/2016/06/22/15_teny_a_barbarossa_hadmuveletrol?fbclid=IwAR0AuT5WtosvYB-UfWtgJxw0J9AEB1C62PjYN9jTl9ZK5uwd7CPYu_Cg3TU
Néhány megjegyzés a Molotov-Ribbentropp paktum értelmezéséhez
Hamisítás – de mi végre?
Alig pár hónappal ezelőtt, a szovjet-német megnemtámadási szerződés 70.
évfordulójának apropóján a fél világ az egyezmény egy új értelmezésének
lehetőségéről vitázott. Az egyidejűleg elindított polémia tétje és célja
az volt, hogy a szovjet-német megnemtámadási egyezményt a II.
világháború kirobbanásának, a „totalitariánus diktatúrák közös
felelősségének alapvető dokumentumaként mutassák be”.[1]
Nyilvánvaló, hogy egy irányított felülvizsgálat zajlik. Hiszen ki
kételkedhetne abban, hogy a Szovjetunió és a náci Németország viszonyát
mindenféle „taktikai együttműködés” ellenére alapjában és lényegében
mindig az ellenségeskedés határozta meg? Azt gondoltam, evidenciának
számít, hogy a hitlerizmus már születése pillanatától fő ellenségeként a
„judeo-bolsevista” Szovjetuniót, a marxizmust határozta meg, hiszen a
nácik ezt képviselték a Mein az 1937-es legnépszerűbb
propaganda-kiadványukig, a Der Ewige Jude-ig és tovább…, amit mindig és
következetesen deklaráltak is nyilvános gyűléseken vagy rendezvényeken,
1941. június 22-től pedig gyakorlatilag is bizonyítottak. Mi végre kell
ilyesfajta evidenciát a történetírásnak „felülvizsgálnia”? A
rendszerváltás előtt szinte senkinek...
.
Átélve a II. világháborút az első bombázástól, még ma is 84 évesen repülőgép zúgáskor bombázókra asszociáliálok félálomban.
.
----- Magyarország angolszász terrorbombázása
.
www.youtube.com/watch?v=Pm4xruEBhYk
.
Az volt a szerencséje talán a Földnek, hogy Adolf nem tudta bevetni az atomot, mert hiányzott hozzá valami nehézvíz, vagy mi a fene!
Az a magyarázat, hogy a náci Németország nyugati szomszédai lerohanása után az akkori Szovjetunióval - mely nem csak nem volt felkészülve háborúra ( az a bizonyos paktum IS annak elkerülésére került megkötésre ), de törekvése sem volt erre - közösen kezdett háborúzni, nyílt törekvése ellenére, mely szerint a Szovjetuniót akarja elfoglalni, egy őrült igyekezet !
Manapság semminek nincs relevanciája, mert a napi (! ) politika a pillanatnyi érdek szerint alakul, mely a múlt tényeinek meseszerű alakítgatása mellett napjainkban igazolás nélküli pávatáncként szerepel a népek aljas becsapása érdekében, folyamosan a kialakult hatalom kénye-kedve szerint... IS !!!
Amúgy Putyinnak üzenem, hogy szerintem az oroszoknak is elegük van ván a sok menősködésből ,ami után mindig évtizedekik az áhinség jött. Megértem, hogy mindig máséra utazik Putyink, mert belső gazdaság egy nagy szar náluk. Másrészről politikusokat választattunk és nem tolvajokat...
azonban,hogy annyi kollaboráns mint a győztes hatalomnak mondott Franciaországban,talán sehol sem volt?
Holott a legjobban ők erőltették mind a két diktátumot a világra,annak sanyargatására.
A szovjet katonai doktrína nem a vonalakra,falakra épült mint nyugaton,aminek megis lett az eredménye,megkerülte a német hadsereg,tehát felesleges volt,hanem arra ,hogy az első ellenséges csapást felfogják a határok védelmére kirendelt csapatok,majd az összpontosított központi haderő megerősítésével ellentámadásba megy át.
A német támadás után óriási veszteségeket szenvedtek :nem voltak felkészítve a korszerű páncélos és légierő együttműködésével történő villámháborúra,ezt megmutatta a finnek elleni hatalmas veszteségeik,Sztálin előzőleg tisztogatott a Vörös Hadsereg vezérkari,és tiszti állományában ,kevés volt a képzett ,tehetséges ,tapasztalatokkal bíró tiszt,de óriási erőfeszítésekkel harcolva vonultak vissza,miközben ugyancsak Sztálin parancsára a legfontosabb gyárakat,üzemeket az Urálba és azon túlra telepítették.
Egészen Moszkváig védekeztek ,miközben a jól felszerelt távol-keleti hadsereg várta a japánok támadását,majd Sorge a Japánba telepített kémjük jelzésére miszerint biztos nem támadnak a japánok,a távol -keleti csapatokból átvezényeltek a nyugati hadszíntérre jól felszerelt erőket,és kb ekkorra és ezután kezdtek termelni az áttelepített gyárak ,hadüzemek,felfutott az acél,széntermelés ,így fegyverben,létszámban és kiképzésben megerősödve,közte az ,hogy Sztálin visszahívta a száműzetésből Zsukov tábornokot ,szabad kezet adva neki a tehetséges tisztek,parancsnokok kiválasztására ,elkezdődhetett a nácik kiverése a SZU-ból .
utókor megegyezik"! Ha nem sikerül,akkor jönnek a szakértők! (;-))
21.-én volt karácsony napja.
December 21. a téli napforduló, egy csillagászati esemény, amivel üzen nekünk az univerzum (Isten).
De csak kevesen hallgatnak rá, inkább ünneplik a vatikáni hazugság szerinti a karácsonyt, amire semmi bizonyíték nincs.
Új hozzászólás