Most először azonban elítélték a férfit, aki kizárta rokonát.
Nepál hó borította hegyein minden évben több nő fagy halálra amiatt a régi hagyomány miatt, hogy nem mehetnek be a házba menstruációjuk alatt
- írja az Index. A nepáli tradíció szerint a menstruáló nőket az istállóba kell száműzni, hogy ezzel védjék meg a falu tisztaságát. Az idén azonban első alkalommal börtönre ítélték azt a férfit, aki miatt halálra fagyott a fiatal nő.
A New York Times szerint a nőjogi szervezetek bíznak abban, hogy ezzel végre a nők jogai előnyt élveznek az évszázados tradíciókkal szemben.
A fiatal nőt, a hegyvidéki Acham nevű faluban, sógora tette ki a fészerbe, ahol halálra fagyott.
Közben emberjogi csoportok nagy erőkkel sürgetik a hatóságokat, hogy tartassák be azt a tavalyi törvényt, ami azokat bünteti, akik kizárják otthonából a menstruáló családtagot.
A törvény ellenére a menstruáló nők kizárása még mindig népszerű a falvakban,
többen tiltakozásukat is fejezték ki, hogy most börtönbe került valaki, aki mindössze csak tiszteli a hagyományokat.
Forrás: Index
100 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Ahogy Jézus élt, úgy kellene mindannyiunknak, amit Buddha tanított, úgy kellene gondolkodnunk.
Valahol olvastam, régen, már nem emlékszem a forrásra, hogy Jézus, azokban az években, amelyek homályban maradtak a krónikások előtt is, Indiában járt, ismerkedett a nagy előd tanításaival.
Ha egy időben éltek volna...de jó eljátszani a gondolattal. :)
Sajnos a Bibliát kevesen ismerik, amit meg tudnak belőle azt is csak kimazsolázva. Ez önmagában nem lenne baj, csak akkor, ha hivatkoznak rá, vagy életformába épül be.
Azért én az isteni teremtést nem minősíteném a bibliát írók helyében.
"Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:
Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok meg nékik: Ha valamely férfiúnak magfolyása támad, az ő folyása tisztátalan.
És pedig tisztátalan lesz e folyás miatt: akár folytonos az ő magfolyása, akár megreked testében ez a folyás; tisztátalanság ez ő nála.
Minden ágy, a melyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan lesz."
Szíved joga, hogy mit fogadsz el és mit nem.
Én egyébként a szoptatás híve vagyok. Amíg van anyatej, és, amíg abban van tápérték, legyen első számú tápláléka a gyerekünknek.
Viszont akkor véleményt se alkoss róla és azzal se vitázz, aki elfogadja. Mert valóban semmit nem kell elfogadni, de ugyanakkor szabad is elfogadni. :)
Igazad van., mégis, valahol kapcsolódnia kellene a gondolatomnak a tiéddel, de hiányzik egy láncszem. Ha rájövök, visszatérek rá, jó?
Abszolút egyet értek. Ami érdekelne, de egyelőre távol tartom magam tőle, az a Holt-tengeri tekercsek tartalma.
Olvastad James Redfield könyveit?
propeller.hu/itthon/3486311-december-kozepeig-37-eletet-kovetelt-kihules
Sebaj, hit nélkül valóban egy ellentmondásos könyv.
Egyet azért mondok, a hit nem érvek-ellenérvek hatására alakul ki, sőt nem is a Bibliát olvasva. Hallgass a lelkiismeretedre, többet érsz vele, mint értelemmel kutakodni. Az ember nem tévedhetetlen még az ismert tudományos tételekben sem. Hát még ha hitről van szó. Egyébként is a Biblia szerint is:
"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem."
Az nagyon izgalmas, amikor a részek a felismerések hatására elkezdenek összekapcsolódni. Mint ahogy kiraksz egy puzzle-t, és egyszer csak megvan a kép. Aztán rájössz, hogy ez a kép csak egy része egy nagyobbnak! :))
15:03-kor neked írtam:
@Eriksson: 14:53. Nemrég láttam egy filmet, amely James Redfield Mennyei prófécia c. írásából készült. Mit mondjak... Az eleje kicsit érdekes volt, később zavaros, a vége meg teljesen meseszerű. Olyan, amilyet délutánonként szoktak vetíteni gyerekeknek.
Hogy szeretheted azt, akit nem is ismersz?
Hogy szeretheted azt, akit, miután megismertél, de nem jön be neked?
A hit tudásalapú:
"Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja."
Azért, mert hiszel valamiben, attól az még nem lesz igaz.
és fordítva.
Ha nem hiszel valamiben, attól az még igaz.
De ott van még a másik baj: Miután megismerted, meglrtetted, el tudod fogadni?
Tudod, Armageddonkor az egész világ - a vezetőik uszítására - egységesen fog Jézussal és a seregével szembeszállni.
Ez minimum elgondolkodtató.
Ez hogy lehetséges?
Milyen szellemi állapotban kell lennie az embereknek az egész világon, hogy erre képesek legyenek?
Pl. olyanban, mint most vannak, hogy a 7,5 milliárd emberből közel 7,5 milliárd ember nem ismeri Istent a maga valójában?
Szóval, érdemes belekukkantani, ha már úgyis érdekel.
nálam,te a jajj istenem kategória és minden tiszteletem a téged elviselöknek!
Csak annyit jegyzek meg, a meditáció veszélyes tévút.
De legyen neked hited szerint.
Ha a szeretet érzelemfüggő, akkor az maga az önbecsapás.
Ha a szeretet feltételek nélküli, és nem a magad meg nem élt tehetségét, szépségét, erejét csodálod a másikban - akár Istenben vagy az Istennek gondolt erőben - , akkor rábízhatod magad az érzéseidre.
A hittel részben hadilábon állok, részben magam is úgy gondolom, hogy tudás az alapja, de , ha reményhez kapcsoljuk, akkor inog, nem stabil - már, ha a hitnek létezhet stabilitása.
görbetükörnek azt írtam, hogy a lélekben hiszek, és ez így is van. De csak hit lenne? Ha kapaszkodni akarok, akkor hiszem a lelket. Ha élem azt, ami vagyok, akkor tudom a lelket, mert érzem az erejét, és használom az általa nyert tapasztalataimat, sőt, bátran támaszkodom rá. Bonyolult, de mégsem.
Ez az " igaz, ha látom " - mentalitás már sok életet tett tönkre. Mert látni nem csak egyféleképpen, a két szemünkkel lehet.
Hiszen Jézus is elvette Saul látását, hogy belülről értse meg, lássa a krisztusi igazságot - Pál apostol lett belőle.
Van-e jogunk tagadni, amit nem látunk? El tudjuk-e fogadni azt, amit mi nem, de mások érzékelnek?
Alapkérdések. Ahogy Te felteszed, úgy felteszi magának minden gondolkodó ember. És ez a lényeg, mert a kérdésre előbb-utóbb válasz is jön.
Tegnap azt írtam neked, hogy az embereknek emlékezniük kell/kellene a valóságukra. Hogy igazából - szerintem - erről szól az életünk: gyakorolni az emlékezést. Tapasztalni, behívni az információt - intuíció -, és be is engedni, aztán élni vele, használni. Mindenkinek van krisztustudata. Sok embernek meg fog nyílni, másoknak nem. Hogy ki, mi győz? Ha elbukunk, újrakezdjük, mindaddig, amíg el nem oszlik a homály. De a Szeretetet legyőzni...
Szívesen.
Esetleg egy könyvesboltban, ha ott nem találod. :)
Mert szerintem ez az egyik legjobban félreértett fogalom.
Akkor inkább szóba sem hozom az éber meditációt - éber tudatosság, jelenlét - ami az ember által megélhető legtisztább isteni állapot. Jézus egész élete ebben az állapotban telt el.
Nem tudom, mi lehet a léleknél mélyebb, nekem ez a legkívánatosabb közeg. :)
Ráadásul itt nincs is ilyen felfogás,mint Nepálban,ráadásul szerintem akik megfagytak,már rég nem menstruálnak,vagy nem is menstruáltak soha.
Az egy olyan derűs létállapot, amelyben látod a magad és a mindenkori környezeted viselkedésének az okát, látod, mi honnan ered, és hová vezet, nem félsz, mert tudod, hogy nincs mitől, éled az erődet - a szellemit, a fizikait, a lélekerődet -,
együtt érzel mindennel és mindenkivel. Szabad vagy, és tudatában a méltóságodnak, így a másokénak is. Megértő vagy, feltételek nélkül elfogadó, de ez nem azt jelenti, hogy magadra veszed mások igazságait. Csak elfogadod azok létezését.
Nagyon röviden: a szeretet azonos a szabadsággal, az örömmel, az együttérzéssel, az elfogadással. Maga az Élet.
Mindegyik hozzászólásotok lájkot érdemel és kap egyben.
És ehhez nem az kell hogy mindenkit kedveljünk! Mint az irgalmas szamaritánus.
Sokat irhatnék még, de úgy vélem, ennyiben is benne van a lényeg.
Reggelig folytathatnánk. Meg még utána...de, én úgy érzem, közeledünk.
Megyek vasalni.
Mert a válaszom oda üt ahova köll.
Kell egy kis idő, amig összeszedem magam, a végső NAGY válaszhoz.
(a 42 hazugság !!! - ne higgy azoknak akik a 42-ben hisznek)
Addig is: www.youtube.com/watch?v=R9zxany7e10
Aki szokta vizsgálni önmagát, naponta szembesülhet ezzel a hibájával.
Sokszor fel sem fogják, mikor megtesszik, vagy semmiségnek tartják.
Ember önerőből nem is képes rá. Még jó, ha a szándék megvan.
Viszont ha valaki szándékosn kiteszi családtagját a hóba-fagyba megfelelő ellátás nélkül- igencsak más karegória.
Fölösleges mosdatni a szart.
Megmagyrázod?
Mentegeted?
Veszett fejsze nyele!
Gyújtottam egy gyertyát értetek (de tényleg, itt lobog mellettem hangulatosan)
Ha Isten megbocsát neketek, akkor én is.
Ha Isten mégsem bocsát meg nektek, akkor én sem.
Filmajánló:
Melankólia
Végítélet
Hétköznapi pár
These Final Hours
Míg a világvége el nem választ
Mit?
Hát ez az!
Isten, annyira akar engem, hogy mindent megtesz értem.
Megment, újraéleszt, leporol, meg ilyesmi...
Ez nem szabadság, hanem nyomasztó - ha Isten ennyire akar engem, az nyomasztó - valahol.
Én próbálok kurva rossz lenni, de Isten csak a jót látja bennem - ez nyomasztó!
Jézus megöli Erdő Pétert - hülyegyerek, nagggggyon katolikus.
Nem kezdtem el hamar szilveszterezni, köcsög!
egyház adót sem fizetsz? te mint...
Ezt írd és mond, geci!
Jézus kurvára megöli Ferenc pápát
Ezzel feküdj és ezzel ébredj, geci!
nem akarod tudni!
Nem mondtam, hogy egyszerű. És hogy érted, hogy az ember önerőből nem képes arra., hogy ne bántson? Véleményem szerint ezt először egyébként is magunkkal kell gyakorolni. Másokat ugyanis éppen akkor bántunk, ha magunkkal vagyunk elégedetlenek.
Új hozzászólás