Emberölés miatt elítélték az Oregon állambeli Aleine Jordant, aki a bíróság előtt bevallotta, hogy súlyosan fogyatékos kisfiát agyonlőtte.
A hétéves kisfiú, Mason súlyos szívbetegséggel küzdött, amit az orvosai nem vettek időben észre, ezert a fiú többször agyvérzést szenvedett, majd kómába esett. Az ébredést követően agyi bénulásban és vízfejűségben szenvedett, amelyek miatt kerekesszékbe kényszerült. A gyermek képtelen volt önállóan táplálkozni, nem tudott beszélni, folyamatos ellátásra szorult.
Az anyát a gyermek betegsége miatt a férje elhagyta, a nő édesanyja segédkezett a kicsi ellátásban. A tragédia akkor történt, amikor a nagymama elment dolgozni: mire hazaért, a kisfiút holtan találta, a lányát pedig eszméletlenül.
A rendőrség jelentései szerint a nő olyan súlyos mentális állapotba került, hogy homlokon lőtte a kisfiát, majd megpróbálta megölni magát is, de a fegyver nem sült el, így több száz pirulával próbált meg véget vetni az életének, ám öngyilkossági kísérlete nem sikerült.
A nő búcsúlevelet is írt: „A fiam tudja,hogy szeretem. Remélem, így majd sikerül”.
Az orvosi vizsgálat szerint a nő a gyilkosság elkövetésekor mentálisan instabil volt. Az ítélet szerint húsz év vár rá egy állami kórházban, tíz év pedig egy börtönben.
Átérzem az anya (ANYA) fájdalmát a gyereke miatt, aki mellett élni és mindezt látni és biztos neki is szenvedés volt, hogy ezt tette. Kérdezzetek meg egy olyan családot, ahol hasonló gyereket kénytelenek nevelni, hogy micsoda tragédia ezt látni nap mint nap.
Nem csoda, hogy belerokkant és (nem elitélőleg mondom, de) kicsit bele is hülyült. És biztos vagyok benne, hogy a gyereknek így jobb. És, nem a börtön miatt, de az anyának is jobb és megnyugvás lett volna, ha meghal. Ez élete végéig el fogja kísérni.
Együtt érzek vele eddig is és ezutáni életében is.