Alaposan felkavarta az állóvizet Nicolas Sarkozy köztársasági elnök, amikor június 22-én mondott beszédében különösebb kertelés nélkül úgy fogalmazott: a muzulmán nők arcát eltakaró csador „nem szívesen látott” Franciaország területén. Az éles vitákat kiváltó mondat előzményeiről annál kevesebb szó esik, ahogyan arról is, az emberi jogi és civilizációs magyarázatokon kívül mi adhat a kijelentésnek értelmezési keretet.

„Nem a klerikalizmus fenyeget minket. Sokkal inkább a bárminemű valláshoz tartozást stigmatizáló sajátos intolerancia. Amikor ezt mondom, különösen a francia muzulmánokra gondolok. […] A csador problémája nem vallási kérdés. Ez a nők szabadságát és méltóságát érintő probléma. A csador nem vallási jelkép, a csador az alávetettség és a rabszolgalét jelképe. Őszintén mondom: nem szívesen látott Franciaország területén. Nem fogadhatjuk el, hogy hazánkban egy fátyol mögé börtönzött nők éljenek, megfosztva minden társas kapcsolatuktól és saját identitásuktól. A Francia Köztársaság számára nem ez a női méltóság képe.” Ezek a mondatok alapos vitát váltottak ki, az internetes közösségi oldalaktól kezdve a francia muzulmán közösségekig bezárólag. Van-e joga Franciaország köztársasági elnökének „beleavatkozni” abba, hogy milyen ruhát hordanak országa területén a muzulmán nők? Egyáltalán: feladata-e a francia államfőnek azzal foglalkozni, hogy a mintegy négymilliós iszlám közösségben élő nők milyen szabadságot élveznek?

A vita a valóságban ennél jóval sokrétűbb. Franciaország 1905 óta laikus ország, ami azt jelenti, hogy az állam és az egyház működésének, jelképeinek és egyáltalán: létének interferenciája jogilag tiltott. Ezért nem taníthatnak hittant az állami iskolákban, ezért mentes még csak a vallásra utaló szimbólumoktól is – szemben például az amerikaival – a francia elnöki intézmény minden protokolláris eleme, és 2004-ben ezért tiltották meg a vallási jelképek nyílt viselését az állami oktatási intézményekben.

A vallásos semlegességnek történeti gyökerei vannak: a törvény elfogadásakor a köztársasági intézményrendszer még instabil volt, a franciaországi katolikus egyház pedig nyíltan a monarchia visszaállítása mellett foglalt állást. Csakhogy az 1905-ös jogszabálykor még fel sem merült, hogy egy évszázad elteltével a vita már nem a katolikus egyházzal fog folyni, hanem az iszlámmal. Márpedig az iszlám több mint vallás: életforma, viselkedési norma, civilizációs keret, egyben ezek összessége. Amikor tehát Sarkozy a csadort kritizálja, nem csupán emberi jogi kérdést vet fel, hanem azt: összeférhet-e az emberi lét teljességére igényt tartó muzulmán hit a szekularizált francia alkotmányos berendezkedéssel?

Amiben Sarkozynek igaza van, az kifejezetten nem az elnöki hatáskörbe való kérdés. Érthető, ha egy nyugati ember számára a nő arcát eltakaró sötét fátyol valóban az alávetettség szimbóluma, ugyanakkor e fölött ítélkezni nem az államfő feladata. Az már sokkal inkább, hogy ez a – nyugati értelemben felfogott és a francia alkotmányban is rögzített – szabadság megillet-e minden, az országa területén élő személyt, vallásra és nemre való tekintet nélkül. Ezen a téren nehezen vitatható Sarkozy kiállása. Franciaország elnökeként nemcsak joga, hanem kötelessége is az alkotmányos szabadság felett őrködnie és néven neveznie azt, ha egy jól körülírható csoport egyes tagjai kisajátítják és a saját vallásukra való hivatkozással elutasítják a szabadság tiszteletben tartását.

Többség  és kisebbség egymás mellett élése a nyugat-európai társadalmak, így különösen a bevándorlók célállomásainak számító országok kormányának legfontosabb, ám rendezetlen kérdése. Sarkozy meglehetősen sarkos kijelentésével talán elindíthat egy – a szó minden értelmében vett – kendőzetlen vitát arról, hogy mik a Franciaország területén élő egyes vallási csoportok kötelességei. Ugyanis azzal, hogy ezek a személyes francia állampolgárságot kaptak, nemcsak az őket ugyanúgy megillető jogokból szereztek részesedést, hanem az ő számukra is kötelező törvényes és alkotmányos kötelességeket is elismerték. Valamint elfogadták, hogy a Francia Köztársaság területén érvényes jogszabályok nem kulturálisan variálható törvényszövegek, hanem mindenkire általánosan kiterjesztett előírások, normák, függetlenül az egyének vallási – vagy bármilyen más – meggyőződésétől.

(A szerző a Nézőpont Intézet vezető elemzője)

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

zsuzsu
Nagyon helyes ,ha Európában akarnak élni akkor öltözzenek európai ruhába.Az a minimum az emberi érintkezésben hogy lásd a másik ember szemét.Aki a hülye szokását vallását nem tudja levetkőzni az meg menjen vissza oda ahonnan jött.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.