Tizenhét nappal az olimpia zárása után helyi idő szerint szerdán este ismét fellobbant a láng Rio de Janeiróban, és ezzel megkezdődött a XV. paralimpia, a mozgássérült, látássérült és enyhe értelmi sérült sportolók legnagyobb sporteseménye, amely jövő vasárnapig tart.

A viadalon, amelyen 22 sportágban küzdenek a résztvevők, 164 ország több mint 4000 sportolója, köztük 43 magyar vesz részt.

A magyar küldöttség elegáns formaruhájában – amelyben a világosbarna, a kék és a fehér színek dominálnak – 72.-ként lépett a legendás Maracana Stadion küzdőterére, a zászlót a hetedik paralimpiáján szereplő, Barcelonában aranyérmes kerekesszékes úszó, Ráczkó Gitta vitte.

A megnyitó időpontja éppen Brazília nemzeti ünnepére esett, 1822-ben ezen a napon kiáltották ki az ország függetlenségét. A szervezők nem titkolt célja az volt a műsorral, hogy a nézők ezután más szemmel nézzenek a fogyatékossággal élő emberekre, vetkőzzék le előítéleteiket. A ceremónia kissé foghíjas lelátók előtt zajlott.

A rajt előtti visszaszámlálást Sir Philip Craven, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) elnöke indította el, majd amikor a nulla következett, Aaron Wheelz kerekesszékes extrémsportoló egy óriási, 17 méter magas rámpáról legurulva látványosan keresztülrepült a nagyméretű számon. Ezzel egy időben tűzijáték jelezte a megnyitó kezdetét.

A program első része az Őfelsége, a kerék címet kapta, hiszen ez a találmány a parasportolók jelentős részének életében is fontos szerepet játszik. A házigazdák többek között stílszerűen szambakörrel jelképezték a kereket, ezt a hétéves Pedrinho da Serrinha indította dobszólójával. Később énekesekkel, zenészekkel egészült ki a kör, amely a brazil kultúrát, hagyományokat és történelmet szimbolizálta. A kerék, illetve a kör számtalan formában megjelent a koreográfiában.

A karióka résszel a riói lakosok előtt tisztelegtek a műsor rendezői, egy tengerparti napot mutattak be hajnaltól napnyugtáig. A "nap" egy hatalmas táncpartival zárult, majd a táncosok az ég felé fordulva megtapsolták a napnyugtát – bemutatva ezzel egy tipikus karióka rituálét.

A brazil zászlót Roseanne Miccolis hozta a stadionba, aki édesapját, a paralimpiai mozgalom egyik brazil úttörőjét, Aldo Miccolist képviselte. Az ország himnuszának elhangzása után megkezdődött a sportolók bevonulása.

Minden küldöttséggel egy nagy puzzle-darab is a stadionba érkezett – ezek egyik oldalán az ország neve volt látható, a másikon pedig a résztvevő sportolók fényképeiből formált mozaik. Mire utoljára a házigazda brazilok is elfoglalták a helyüket, ezek összeálltak egy nagy képpé, kiadva egy óriás emberi szívet, amely elkezdett dobogni, életre keltve a megnyitó mottóját, mely szerint "A szív nem ismer határokat. Mindenkinek van szíve".

Carlos Arthur Nuzman, a szervezőbizottság elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: az emberek különbözőképpen nézhetnek ki, de egyforma a szívük. "Az egyenlőség nevében vagyunk ma itt. Ti, sportolók inspiráltok bennünket a szenvedélyességetekkel. Szuper emberek vagytok, akik tudják, hogy nincs lehetetlen" – mondta beszédében, amelyben külön köszöntötte a paralimpián tevékenykedő önkénteseket.

Amikor megköszönte a kormányzati, állami és a területi segítséget, a nézők fütyülni kezdtek, és rövid ideig "Brasil, Brasil" skandálással tüntettek.

Sir Philip Craven úgy fogalmazott, hogy a következő 12 napban mindenki átélheti a sport igazi lényegét. Hozzátette: az elmúlt hónapokban nehéz időket élő brazilok erőt meríthetnek a paralimpikonokból és láthatják, hogy a lehetőségek határtalanok.

Michel Temer, Brazília ideiglenes államfője hivatalosan is megnyitotta a paralimpiát, ezt a pillanatot újabb tűzijáték tette emlékezetessé. A politikust, akárcsak az olimpia megnyitóján, kifütyülték.

A műsor következő részében az egyik érzék, a látás volt a főszereplő, illetve a rendezők megpróbálták bemutatni a közönségnek, milyen az, amikor romlik a látás, vagy egyáltalán nincs – egy rövid időre a Maracana is teljes sötétségbe borult.

A paralimpiai játékok történetében először piktogramokkal jelzik az egyes sportágakat, az univerzális nyelvet óriás, a jeleket mozgásba hozó paneleken mutatták be, majd kirajzolódott a három agito is (a latin szó jelentése: mozgásba hozok), amely a paralimpiai mozgalom jelképe.

A program zárásához közeledve a családtagok szerepét hangsúlyozták a szervezők, mert ők azok, akik segítik, támogatják a sportolókat, hogy beteljesíthessék álmaikat. Ennek a műsorrésznek a végén felhúzták az IPC lobogóját, a hivatalos eskü szövegét pedig a sportolók nevében Phelipe Andrews, a bírók képviseletében Raquel Daffre de Arroxellas, míg az edzők részéről Amaury Verissimo mondta el.

A technika fejlődését – amely a fogyatékossággal élő sportolók életében is érzékelhető – egy különleges duó mutatta be: az amerikai paralimpikon Amy Purdy előbb sportprotézissel, majd egy úgynevezett pengével a lábán táncolt KUKA-val, a több mint 1500 kilós és két méter magas ipari robottal.

A műsor végén aztán a paralimpiai láng is megérkezett az arénába, ahol négyen vitték körbe. A staféta második tagja, Márcia Malsar az eleredő esőben elcsúszott, felsegítették, az utolsó métereket pedig a közönség üdvrivalgása közepette tette meg. Utolsóként a kerekesszéket használó úszó, Clodoaldo Silva kezébe került a fáklya. A lánggyújtást egy szándékosan furcsa, provokatív jelenet előzte meg: a rendezők a lépcsősorból csak hosszas várakozás után kialakuló rámpával azt szerették volna bemutatni, milyen nehezek tudnak lenni a fogyatékossággal élő emberek mindennapjai.

A riói az első dél-amerikai paralimpia, a versenyek csütörtökön kezdődnek, a magyarok 12 sportágban lesznek érdekeltek.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél