Egy kis, vékonyka könyvet tartok a kezemben. Borítóján baljós felhők, borult égbolt. Nagy, piros betűk, melyek szinte beégnek a retinámba: LÁZ. Áthúzva egy hőmérő higanyával, mely szintén piros, végig. Jó magas láz. Priznic. Ülőfürdő. Izzadt vergődés vár rám, gondolom, de ott van fehérrel egy név is, fehérrel, mint a nővérek köpenye, fehérrel, mint a hűs hó, tisztaság, fél egészség. Szeifert Natália. Majd ő csillapítja, ha lázban égek, s te nem ápolsz, anyám. [könyvkritika]
Forrás:
olvassbele.com
Feltöltő: olvassbele.com
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás