Ötvennégy éves vagyok, házasságban élek harmincegy éve. Szeretjük egymást a férjemmel, persze nem szerelemmel, hanem mély szeretetet és tiszteletet érzünk egymás iránt. A szerelem már elmúlt régen, és én azóta nem is gondolkodtam, nem is figyeltem ilyesmire, míg egy barátnőm be nem mutatta a Németországban élő és onnan épp hazalátogató bátyját. Nyomban éreztem, hogy ez a férfi különleges, ha fiatal lennék azt mondanám, hogy azonnal beleszerettem, de ez persze így erős túlzás. Mindenesetre olyan vonzalmat éreztem iránta, amit valamikor a férjem iránt. Ez megrémített, úgyhogy nem kerestem a társaságát.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Lehet szerelmes egy 90 éves is, de idősebb korban már ésszel kell szeretni. Szívvel akkor szeret az ember, amikor fiatal. Naná, hogy 50 felett nem lobog már annyira a tűz, mint 20 éves korban. De a parázs még mindig megvan. És ha nem óvjuk a parazsat, akkor kialszik...