Amikor 18 évesen leérettségiztem, hozzámentem ahhoz az emberhez, akit apámék férjemnek szántak. Nem volt kérdés, nem volt vita, egyszerűen azt tettem, amit mondtak. Ma ez furcsán hangzik, de akkor a lányok még nem voltak ennyire szabadon gondolkodók, különösen nem falun. Azért sem vitáztam a szüleimmel, mert igyekeztem megszabadulni tőlük. Anyagilag elég jól éltünk, abban az időben különösen, apám agronómus volt, mégis rettenetes volt otthon lenni. Apámnak időnként eljárt a keze, engem is, anyámat is jól megvert, ha berúgott. Anyám gyakran mély depresszióba esett, úgyhogy szabadulási lehetőségnek láttam a férjhez menést.

Forrás: nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

9 hozzászólásarrow_drop_down_circle

Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
Mami48
@Dr plágium: @X-ray: Nincs itt szó kényszerítésről, a nő fiatal lányként el akart menekülni otthonról, így nem is vitázott a szüleivel. Egyébként a végén ott van, hogy hatvan felé jár. Már rég el kellett volna válnia, illetve inkább a bizonytalanságot választva elmenni otthonról, és saját életet teremteni, nem hozzámenni az első pasihoz, aki el akarja venni. Csak most így belegondolva, az én időmben még egy 18 éves lány, falun, nem indult bele a világba. Vagy legalábbis ritka volt. Persze a többség szerelemből házasodott, de volt aki nem. Ma is van, aki ezért, azért megy hozzá valakihez, nem azért mert szereti.
Zsoel
@Dr plágium: "Van ennek értelme hatvan év körül?" 60 körül, tehát 60 +/- 3 év, tehát 57-63 éves nőről van szó, azaz 1949-1955 között születhetett, a férjhezmenetel ideje pedig durván 1967-1973 közé esett. De ezt ki is lehetett volna következtetni, mert azért a hetvenes évek második felétől, de főleg a nyolcvanas évektől már nem igazán volt jellemző (még falun sem), hogy a szülők dönthették volna el a jövendőbeli kérdését - legalábbis mások elmondásából erre lehet következtetni.
Zsoel
Egyébként: ezt előbb kellett volna meglépned, kedves levélíró. Szerinted mennyi esélyed van manapság, ebben a felszínes és kiüresedett világban igazi, korban is hozzád illő társat találni ennyi idősen, amikor még a 70< öregurak is legföljebb 40-es tyúkokat akarnak maguknak?
Dr plágium
@Zsoel: A feleségem 18 volt, 74-ben amikor megismertem, tanyasi lány volt. A családja kézzel lábbal tiltakozott ellenem, mégis a feleségem lett! Ez csak kifogás,egyszerűen nem merte vállalni a kockázatot.
Zsoel
@Dr plágium: Jó, megengedem, hát akkor már a '70-es évek elején is előfordult, hogy egy lány ellent tudott mondani a szüleinek a párválasztás terén. :) De azzal azt hiszem, egyetértesz, hogy minél inkább visszafelé megyünk az időben, annál kevésbé volt ez jellemző - ami persze nagy mértékben összefüggött a nők helyzetének viszonylagos megkötöttségével és társadalmi elnyomottságával is.
Dr plágium
@Mami48: Erre mondom azt, hogy gyáva. A boldogságért is meg kell küzdeni. Van amikor saját magaddal, vagy a rokonokkal, jóakarókkal. Az ember csak azért ne kössön házasságot, hogy megszabaduljon a szülői szigortól.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.