Amikor 18 évesen leérettségiztem, hozzámentem ahhoz az emberhez, akit apámék férjemnek szántak. Nem volt kérdés, nem volt vita, egyszerűen azt tettem, amit mondtak. Ma ez furcsán hangzik, de akkor a lányok még nem voltak ennyire szabadon gondolkodók, különösen nem falun. Azért sem vitáztam a szüleimmel, mert igyekeztem megszabadulni tőlük. Anyagilag elég jól éltünk, abban az időben különösen, apám agronómus volt, mégis rettenetes volt otthon lenni. Apámnak időnként eljárt a keze, engem is, anyámat is jól megvert, ha berúgott. Anyám gyakran mély depresszióba esett, úgyhogy szabadulási lehetőségnek láttam a férjhez menést.
Forrás:
nokorszak.hu
Feltöltő: Angelika
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
9 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Új hozzászólás